Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

ban beiktattak 2 óra „váltási időt", amely alatt pihenést, mosdást, étkezést engedélyezett a tulajdonos. Egymást váltották ilyenkor a kemencemunkások, fűtők. Zsolnay a munkások egy részének természetbeni fizetés fejében lakást biztosított. Ezeket a lakásokat a munkaviszony megszűntekor 48 órán belül kötelesek voltak a munkások elhagyni, különben a rendőrséggel kilakoltatta őket. Betegség következtében felmondott munkás és családja negyed évig ingyen használhatta a lakást, baleset vagy betegség következtében hirtelen elihunyt munkás családja ugyancsak negyed évig lakhatott a szolgálati munkáslakásban. Viszont a felvétel kritériuma volt, hogy a munkás a gyári betegsegélyezőbe köteles volt belépni. A szervezkedés elleni intézkedésnek számítható egy újabb tiltó pont, amely szerint: „ . . . a gyár területén és a gyári helyiségekben a gyár tulajdonosának beleegyezése nélkül bármilyen felhívást, hirdetményt, gyűjtést körözni elbocsátással járt . . ."

46 A pécsi fém, gépgyártó, öntöde üzemeinek 1879-ből van „gyári egyezmény" címen keletkezett, a későbbi munkarendek alapját képező dokumentuma. 1881-ben a Kindl-féle öntöde is felterjesztett hasonlót, 1900-ban az „Első Magyar »Albuin« Fémárugyár Tichy Aladár és Társa" gyára terjesztette be a rendőrkapitányhoz, mint elsőfokú iparhatósághoz „Gyári rendszabály" címen munkarendjét, majd ezt átdolgozva 1909-ben megismételte, sőt 1920-ban újabb átdolgozás után több pont törlésével, újak beépítésével, érvényesítették. A Herczeg testvérek gépgyára is 1909-ben benyújtotta a gyár munkarendjét. Ezen dokumentációk alapján a vas- és fémmunkások helyzete a gyárakban a következő képet mutatja, A munkásokat személyes vagy írásbeli ajánlás alapján vették fel, hogy ezzel is megelőzzék „a baloldali (!) érzelmű és szociáldemokrata személyek felvételét". A következő kategóriákat állapították meg: (valamennyi üzemben azt tervezték, hogy ez egyben fizetési kategóriának is elfogadott legyen) esztergályos, lakatos, csiszoló, öntő, mintázó, kovács, kazánkovács, lemezkivágó, rézmunkás, galvanizáló, bádogos, csomagoló, tanonc. A vas- és fémiparban 11 órás munkaidőt tartanak fenn, reggel héttől este hatig tart a munkaidő. Másfél órát fordíthatnak étkezésre. Vacsoraidő hattól hétig tart, de erre bér nem járt. A túlmunkáért 25%, a vasár- és ünnepnap alatt végzett túlmunkáért 30% pótlékot köteles a tulajdonos fizetni. Kizárólagos joga van a gyárosnak a munkaidőt meghosszabbítani, vagy rövidíteni, megrendelés hiánya esetén a gyárat meghatározott időre bezárni, s ezért kártérítésre kötelezni nem lehet. Ha motorhiba, elektromos áram kimaradása miatt leállás történik, az állás idejére munkabért nem fizetnek. Hasonlóan géptörés esetén sem. Május 1. teljes munkaszüneti nap, amelyre bér nem járt. Az étkezés idejére a munkások kötelesek voltak a gyárat elhagyni, de még a környékén sem tartózkodhattak. A gyártelep elhagyását valamennyi helyen szigorúan ellenőrizték. Aki bármilyen ügyből kifolyólag az üzem területéről engedély nélkül eltávozott, annak napi bérét levonták. A Herczeg testvérek gyárából 10 perccel korábban elmenő Hartmann Ferenc esztergályos egész napi bérét elvesztette. (Beteg feleségéhez sietett, és nem tudott a munkavezetőjével beszélni, mert nem találta.) A levonást kíméletlenül végrehajtották annak ellenére, hogy számmal ellátott „bilétáját" az üzemi tábláról a portán elhelyezte.

47 Nagy probléma volt a kihelyezett, vidékre utazó munkások fizetése. 1897-ig semmiféle pótlékot nem fizettek részükre. 1900-tól az új munkarendben már 35% bér-