Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A Monarchia megüzente a háborút Szerbiának, és ez a háború nagyon gyorsan világháborúvá fejlődött. Az imperializmus törvényszerűségei hozzák létre ezt a háborút, és az egyetlen erő, amely meg tudná akadályozni, ez a nemzetközi szociáldemokrácia. Bár állandóan hangoztatja háborúellenes álláspontját, erőtlennek bizonyult. A II. Internacionálé pártjainak többsége behódolt, együttműködött saját háborús kormányával. AZ MSZDP vezetői is behódoltak, és hallgatólagosan csatlakoztak uralkodó osztályuk imperialista háborújához. Ezt a magatartást azzal magyarázták, hogy a szervezetek átmentése érdekében fel kell adni a harcot a háború ellen, nehogy a hatóságok ürügyet találjanak a legális munkásszervezetek feloszlatására. Márpedig az illegalitásba vonulás a pártvezetés számára, elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan volt. Az is bizonyos, hogy a kormány keresztül tudta volna vinni háborús akaratát,, hiszen a közvélemény nacionalista hurrázása megkönnyítette volna intézkedéseinek elfogadtatását. A pártvezetőségnek a háborús viszonyokhoz való alkalmazkodása tükröződik a Munkás kommentárjában is: „Valami rettenetes hátterű, misztikus csüggedés kiváltója ez a szó: háború. Hallatára százezrek és milliók lelkében szorongó átváltozások, depressziók támadnak. Ennek az egyetlen szónak nagyobb kedélyváltoztató hatása van, mint a tűzvész, a vízár és a legirtózatosabb dögvész, járvány és egyéb rettenetességéknek együttvéve. A háború százezreket elszólít a napi munkától, kenyérkereset foglalkozásától, és fegyvert nyom a kezébe, hogy menjen idegen tájakra, egy más nemzetiségű, más felfogású embersereggel hadakozni. Az elvonulókat a halál borzalma, az itthon maradottakat a nyomor kétségbeesése, és mindkettőt az elválás keserűsége fogja el."

12 Itt még csak a tehetetlenség a megváltoztathatatlanban való belenyugvás jelentkezik. A következőkben pedig felsorakozik a háború mellé. „Nem szabad ezekben a pillanatokban hátráltatni a legfelsőbb intéző körök tevékenységét,, mert a siker és sikertelenség most már mindnyájunknak elevenébe vág, szavaink, ha kiválanak is a jelen pillanatok általános koncertjének morajából, nem célozzák a speciális érdekeink megrontását. Emberek vagyunk és érezzük, hogy szomorú napok vonaglanak fölöttünk, érezzük, hogy az emberi kultúra lábbal tiportatik, és mi fájdalmunknak adunk kifejezést, ha efölött keserűségünk szavait hallatjuk."

13 E sorokban jelentkezik az a meggyőződés, hogy az egyoldalú háborúellenes fellépés az egyes országokban megkönnyítette volna az ellenséges inváziót. A különböző országok munkás pártjainak súlya annyira eltérő, hogy a forradalmi eszközök alkalmazása csak egyes országokban akasztotta volna meg a háborús készülődést. Mindezek mellett azonban megszólal a különvélemény is: „Akárhogyan is dől el a kocka eme világtörténelmi események nagy színpadán, bennünket nem érhet vád az esetleges bukásért és nem kérünk a dicsőségből sem, bár a kötelességünket megtesszük."

14 Az utolsó sorokban hangsúlyozza a háború utáni idők nagy feladatait. „De a nevelő munkának ha most félbe is kell azt hagynunk, nem szabad elaludni, mert ennek a munkának a jövő béke számára kell megépíteni az örök szilárd talapzatot."

15 Az MSZDP vezetősége, nagyon rövid idő alatt áttért a háborús politika elítélésé-