Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

vezet Végh Józsefet küldte, ő volt a gyűlés fő szónoka. Az általános titkos választójogot, a népet kifosztó spekulációkat, a gazdasági válságot és következményeit elemezte. Rámutatott, hogy a parlamenti pártok minden ígéretet megszegnek a választások után. A gazdasági káoszból nem tudták az országot kivezetni. Weltner a politikai beszámolójában azt emelte ki, hogy „az agráriusok, a merkantilisták, a klerikálisok ha néha hajba is kapnak egymással, ezt csak saját érdekeikből teszik, amikor azonban veszélyeztetve látják érdekeiket a nép mozgalma által, akkor valamennyien összefognak a nép ellen. Meg kell tanulnia a népnek is az összefogást, hogy a közös harcot eredménnyel felvehesse." A legnagyobb érdeklődéssel várt „községi ügyek" napirendjének keretében azt kifogásolta, hogy a munkabérek kifizetése nagy késéssel történik az uradalmakban. Az adót viszont azonnal behajtják. A gabonarésznél becsapják a cselédeket és az aratást vállalókat, mert sok ocsút adnak tiszta gabona helyett. S a szegénység sok utánjárással sem tudja elérni igazát.

218 Vörösmart szociáldemokrata szervezete az 1898. évi nagy megmozdulás után átmenetileg szétszóródott. Több vezető szociáldemokrata földmunkás Budapestre távozott.

219 A község szocialista szervezetének vezetői Lázi Ferenc, Pilisi János, Piller Sándor voltak. 1902 nyarán a falu pártszervezetébe Végh Jánost is beválasztották. A pécsi szervezet vezetése alatt álltak. A novemberi népgyűlésükön is Szabó József pécsi párttitkár és Végh József, a vidéki szervező titkár jelentek meg. A népgyűlés, amely egyben arra is szolgált, hogy rendezzék soraikat, az általános titkos választójog kérdését, a vörösmarti szervezet megerősítésének problémáit s végül a község gazdasági ügyeit tárgyalta. Ezen utóbbbit Sári Ferenc vörösmarti pártválasztmányi tag adta elő. Különösen az ún. „3 tagos legelő elkülönítés" kérdésében keletkezett vita. A község népe, kisgazdák és az állattartó lakosok a legelő osztásával nem voltak megelégedve. A községi elöljáróság legelőosztása már 1900-ban is elégedetlenséget váltott ki. A pártszervezet javasolta, hogy a népgyűlés válasszon egy hattagú bizottságot, amely intézné a legelők ügyét, a képviselő testület osztását pedig vessék el. A bizottságba több szocialista földmunkás került be, így Pilisi Sándor, Uzsokï Ferenc, Kovács Mihály, Schäffer András, Tür Simon, Lázi Ferenc. A népgyűlés azonban ezzel nem értett egyet. A jelen lévő módos gazdák és több kisbirtokos más jelölteket követelt.

220 A párt által szervezett népgyűlés volt az egyik olyan forma a politikai munkában, ahol rendszerint a falu szélesebb bázisa jelen lehetett. Az ellenfelek is természetesen. E „nyílt pártnapokon" azonban a döntő többség a szervezett és szinpatizáló rétegből került ki, bár akadt eset, hogy a pap, a képviselőtestület több tagja, a bíró is megjelent, sőt hozzászólt és megkísérelt vitázni. A gyűlések rendszerint a szervezetek létrehozásában is szerepet játszottak. Amolyan seregszemlének számítottak. A vörösmarti népgyűlés után hamarosan sor került a „földmunkás-paraszt egylet" szervezésére. 1902. november 20-án keletkezett rendőrségi dokumentumból látható, hogy vörösmarti, bodolyai és bellyei szervezők szervezetük létrehozásán fáradoztak. Bodolyán az Odry-féle kocsmában a következők voltak jelen: Vecsanin István, Tibor Pál, Kiss Ferenc, Kovács Sándor, Tokody József bodolyai szocialisták, Pilisi János, Pilisi József, Lázi Ferenc vörösmarti, Péterfia Sándor bellyei