Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
A drávaszögi parasztság küzdelme magyar-horvát agrárszocialista mozgalom kiemelkedő eseményének tekinthető. A szakirodalom munkásmozgalmi és agrártörténeti szintéziseiben a Dunántúlon a két legjelentősebb mozgalomként értékelték a drávaszögi és dunaföldvári zendülést. A mozgalom történetének feltárása mutatja meg a korabeli szegényparasztság, földmunkásság szociológiai viszonyainak valóságát. Az állami és egyházi adózás, a kisbirtokosokat ugyanúgy sújtotta, mint a földmunkásságot az országosan alacsony napszámbér. A drávaszögi (Karasica és Duna menti) falusi kisparasztságot e mellett speciális helyi adottságok még az országosnál is nehezebb helyzetbe taszították. A súlyos és sorozatban jelentkező természeti csapások - árvíz, járvány stb. - a terület egy-egy faluját éhínség szélére sodorták. A kisbirtokosság lesüllyedése az agrárproletár nívóra meggyorsult a 19. sz. utolsó esztendejében. A drávaszögi falvak agrárszocialista mozgalmának élén álló földmunkások egy évtizeddel korábban kivétel nélkül kisparaszti birtokosok voltak. A mozgalom vezetését a szociáldemokrata párt irányította. Magyarországon az MSZDP ebben az időben jelentős szervezeti hálózatot épített ki a falvakban. BácsBodrog vármegyében 84 községben volt pártszervezet. Baranya országosan a hatodik vármegye volt ebből a szempontból. 12 községben működött 1890-es évektől pártszervezet 1897-ben azután a negyedik helyre lépett előre 26 községében megszervezett szociáldemokrata pártalapszervezeteivel. Ezek döntő része a drávaszögí mozgalom idején jött létre. A mozgalom irányítása közvetlenül az MSZDP országos vezetősége, továbbá a Pécsi Szociáldemokrata Szervezet révén valósult meg. 1897-98-ban ugyanakkor a „Független Szociáldemokrata Párt" Várkonyi István vezette frakciója, valamint Mezőfi Vilmos által irányított „Újjászervezett Szociáldemokrata Párt" is igyekezett befolyását kiterjeszteni a drávaszögi mozgalomra. A helyi vezetők mindkét párttal rendszeresen kapcsolatban álltak. Várkonyi pártjának hatása a földosztó törekvésekben itt is megmutatkozott. A pécsi SZDP természetesen erélyesen igyekezett fellépni a mozgalom forradalmi jelenségeivel szemben és lapjában elítélte azokat. A szervezkedés és a mozgalom irányításában mind az illegális, mind a legális módszert megfigyelhetjük. A programjuk az országos földmunkás és parasztmozgalmakból ismert követeléseket tartalmazott. A polgári demokratikus jogok mellett, halványan egy-két szocialista jellegű követelés is megfogalmazást kapott. Az egyik legfontosabb jelenségnek kell tartanunk a különböző nemzetiségek viszonyának alakulását. A mozgalom kiindulása, szervezése a magyar agrárszegénység soraiból indult. ök „szállították" át Bácskából a „szocialisztikus mételyt". A zendülésig fejlődő események élére a sokac falvak kerültek i8ç8 januárjában. A kiterjedt szervezkedésben és megmozdulásokban azután magyar, sőt a német agrárszegénység és kisparasztság is vállvetve harcolt. A nemzetiségek egyetértése e küzdelemben olyan erős volt, amelyet a korabeli sajtó sem tudott megbontani, bár rendkívül sok cikkben foglalkozott a drávaszögi mozgalommal, s igyekezett úgy beállítani, mintha ez csak a sokacság mozgalma lenne. Tendenciózusan úgy állította be az eseményeket, mintha azokban a magyar és német tömegek nem vettek volna részt. A mozgalom demokratikus és radikális programját a sajtó jelentéktelenítette, egyben megkísérelte nemzetiségi jellegű mozgalomnak beállítani, ám sikertelenül. 20 ' 1
