Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

kívánta távolítani, másokat pedig munkára kényszeríteni a nagyuradalmakban mutatkozó aratói munkakínálat miatt" ... - mondta Végh József a pártválasztmány június i-i értekezletén. A városi rendőrkapitány magához rendelte a napszámosokat, földmunkásokat, akik építkezéseken vagy más munkálatokon dolgoztak és megfenyegette, amennyiben nem mennek el a kijelölt területekre aratási munkát vállalni, akkor kitoloncolja a városból őket. A pártszervezet a polgármesternél tiltakozott és a főkapitány eljárását törvénytelennek bélyegezte.

69 A pártszervezet látva a növekvő hatósági erőszakot, újabb kiáltványt tett közzé július 5-én, a közben megjelent Munkás című lapjában, amely a következőképpen szólt a vármegye mezőgazdasági dolgozóihoz: „Felhívás Baranyamegye földmívelőihez ! Földmívesek! Mi nem hallgathatunk tovább akkor, midőn már az egész ország földmívelö népe talpon áll, hogy visszaszerezze azt, a mit tőle évszázadokon át elraboltak. Nem hallgathatunk, mert ha hallgatunk és nem küzdünk a nép jólétéért, - úgy Baranyamegye jövő földmívelö nemzedéke ránk, mint elődeikre átkot fog szórni, kiket sajnálni nem, de megvetni kell! Az egész ország földmívelö munkássága talpon van, bár a legnagyobb üldöztetéseknek van kitéve; százával kovácsolják számukra a lánczokat, de híven a nagy eszméhez, kitartanak, mert egy cél lebeg szemeik előtt, hogy a nyomornak, a mely környezi őket, véget kell vetni. És ez a jogtalanság, a melyben évszázadokon át tartották őket, meg fog törni és jogot kell szerezniök! Jobb helyzetben vagytok-e baranyamegyei föld/mívesek, mint más megyékben? Nem! De nemcsak hogy nem jobban, hanem tán a legrosszabban Magyarországon! Hiszen hiteles adatok mutatják, hogy Baranyában a napszám a legcsekélyebb és így társadalmi viszonyaitok is a legrosszabbak. Földmívesek! Álljatok talpra, mert a hatalmasok nem pirulnak benneteket oly eszköznek felhasználni, a melylyel csak nyomorotokat kovácsolnátok. Vigyázzatok földmívesek, mert titeket erőszakolni akarnak, bogy nyomorult bérért arassatok! Erőszakolni akarnak benneteket, hogy adjátok oda kézirástokat, miszerint ha bárhova küldenek is aratni benneteket, ti azt vakon teljesítitek! Ne tegyétek ezt! Hanem ha bármi is történik veletek, kérünk tudósítsatok bennünket mindenről, hogy az új merényletet, mely számotokra készül, megakadályozhassuk. A pécsi szociáldemokrata szervezet választmánya." A párt felhívása nem tévesztett célt. Mellette megyeszerte folyt továbbra is az agitáció az aratási munkabérek és szerződések előnyösebb megkötéséért. A hatóságok, Vérezel Dezső belügyminiszter rendeletére hivatkozva támogatást nyújtottak a nagyuradalmaknak és így Mohácson, Szentlőrincen, Sellyén a Draskovich uradalom részére erőszakkal biztosítottak aratásra munkásokat. Ugyancsak a belügyminiszter rendelete nyomán utasította el a városi rendőrfőkapitány a pécsi pártszervezet első kísérletét, „földmívelö munkások egyletének" megalapítására. Hasonló sorsra jutott a mohácsi „földmíves és földmunkások egyletének" alapítási kísérlete is. Mindenképpen új jelenség, hogy a pártszervezet a közvetlen szervezők és agitátorok kiküldése mellett a vármegye több pontján földmunkásegyletek létrehozását szorgalmazta a falusi pártszervezetek megalakítása mellett. A Pécsi Napló 1898. augusztus 4-i számában utalt arra, hogy a belügyminiszter „sorra elutasítja az alapszabályok jóváhagyását a földműves egyletek vonatkozásában, mert nem az alapszabályokban megjelölt cél érdekében hozzák létre őket". 1898 júniusáig tartó fellendülés lassú hanyatlásba ment át a szocialista agitáció terén, hasonlóképpen a falusi pártszervezetek munkájában is megfigyelhető a lanyhulás. Csendőrségi jelentésre hivatkozva a Pécsi Figyelő 1898. augusztus 9-i „Szűnik a szocializmus" című cikkében azt írta, hogy a mohácsi járásban a falusi pártszervezetek alig működnek, csupán Bodolyán van nagy létszámuk (400!). A főispán