Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

szegényparasztjai körében terjedő „földosztó hangulat"-ról írva megállapítja, hogy „a magyar parasztság mintha ki volna cserélve, a múltban soha sem vágyakozott máséra, most a földet felosztaná . , .". Március 3-án „Für die Rothen Apostel" című cikkében a Fünfkirchner Zeitung cikkírója a szentlőrinci járásban folyó szocialista felvilágosító munkát vázolta fel. A járási székhelyen letartóztatták a pécsi -szociáldemokrata szervezet agitátorát, Adolf Svach munkást, aki röplapokat és újságokat osztott szét a földmunkások között. Március 6-án ugyanebben a lapban azt olvashatjuk, hogy a ,, . . . siklósi járás falvaiban nagy számban terjesztik a zágrábi horvát nyelvű szocialista röplapokat és „Jogot a népnek!" című vörös jelvényeket . . .". 1898 márciusban mind a hatóságok jelentésében, mind a polgári sajtóban sokat foglalkoztak a Margitta-szigeten tapasztalható falusi pártszervezéssel és szocialista agitációval. Mohács-sziget (Margitta-sziget) területére elsősorban Bácskából vándoroltak be cselédek, napszámosok, földmunkások. A püspöki és főhercegi uradalom területén, szállásokon húzódtak meg és nyáron aratást vállaltak, a szigeten folyó mindennemű vízelvezetési munkálatokban a gátakon, árkolásnál stb. végeztek földmunkát, nagy nyomorúságban, önálló lakás nélkül a mezőgazdasági proletariátus legalsó rétegének számítottak. Az uradalom és hatóság azzal kívánta büntetni a szervezkedésben résztvevők jelentékeny csoportját, hogy 1898 tavaszán figyelmen kívül hagyva őket, Dantovára mentek a földmunkákhoz és a nyári aratáshoz munkásokat toborozni. Galló Pált, szigeti szocialista szervezőt és agitátort a csendőrök letartóztatták, mert Pollák Ferenc uradalmi toborzót a Dunába akarta dobni.

60 A mohácsi főszolgabíró részletes jelentése tisztázta a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a szigetre: a bácsvármegyei Monostorról, Dantova, Baracska, Vaskút és Csataalja községekből vándoroltak be a szigetlakók, akik mind szocialista elveket vallanak és majd minden héten átrándulnak a föntnevezett községekbe, ahol az ottani bujtogatok tanait ellesve, itthon Baranyába^ csendben tovább terjesztik. E szigeti lakosok kijelentették, hogy ha majd az idő megérik, ők is a bácsvármegyei szocialistákhoz folyamodnak és hozzájuk csatlakoznak, most csak arra várnak, hogy Bácsvármegyében a szociálisTinozgalom nyílt kitörése bekövetkezzék . . .". A szigeti mozgalom a hatalom győzelmével ért véget. Május 11-én a csendőrség felgöngyölítettnek jelentette a szervezkedést. Bács és Baranya alispánjainak utasítására a csendőrség 34 embert tartóztatott le, akik szerveztek, agitáltak a szigeten.

61 Az 1898. évi szervezkedés sikereit a csendőrség mind keményebb fellépései kísérték. A vármegyei vezetés a megrettentés módszerével kísérelte meg a mozgalom kiszélesedésének megakadályozását Baranya északi, központi és nyugati térségében fekvő uradalmakban és községekben. Dunaszekcsőn 10, Mánfán 3 földmunkást tartóztattak le, Szentlőrincen két pécsi szociáldemokrata szervezőt fogtak le, Siklóson több letartóztatás történt. A polgári lapok is felfigyeltek az erősödő karhatalmi fellépésre, ki helyeselte, mások elítélték. „Siklós és Vidéke" c. újság 1898. március 11-én „A csendőrség és a cucilisták" című cikkében a következőket írta: Nem vagyunk elvtársai a cucilistáknak, de a humanizmus nevében teszünk szót, látja Siklóson mindenki, hogy a csendőrség tüntet fogásaival, fényes nappal a főutcán gályarabok módjára vasban láncolva kíséri az embereket. Intelligens köreinkben tettek szót a humanizmus nevében, és mint közvéleményt adjuk ezt tudtára a kerületi csendőr parancsnokságnak .. .". A Fünfkirchner Zeitung „Die Socialistische Bewegung" című 1898. március 16-i cikkében