Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

tőség osztályharcos irányzatának a megerősödésével. Csak e két tényező együttjelentkezése tette lehetővé, hogy Pest, Torontál és Bács megyét követően itt alakult meg a legöbb falusi pártszervezet. 1897 tavaszától az országos és a pécsi szervezet is fokozta a föld- és mezőgazdasági munkásság között az agitációt és a szervezetek kiépítésére törekedtek.

34 A pécsi pártszervezet április 5-én a tornacsarnokban ötszáz hallgató előtt tartott népgyűlésen Szikora Imre a földmunkásság szervezését hangsúlyozta, kifejtve meglepő tisztánlátással, hogy „ . . . elérkezett az idő, hogy a munkásság és a mezőgazdasági proletárság kezet nyújtson egymásnak, mert sorsuk és céljuk azonos, lerázni a kizsákmányolást, a rabszolgaságot, a jogfosztottságot. A pártszervezeteknek meg kell tenni mindent, hogy segítse a falusi mezőgazdasági rabszolga munkásokat harcukban, szervezetük kiépítésében . ..". A munkás-paraszt összefogás ilyen világos kifejtésével a legritkábban találkozhatunk a gyűléseken. Egy helyi polgári újság a gyűlésen elhangzottakra reflektálva csak Szikora Imre beszédét tartotta figyelemre méltónak, amelyben „ . . . elhangzott a földművesek közelítése a szociáldemokráciához . . ,".

35 Ugyanebben a hónapban a pécsi pártszervezet Mohács környékén kísérelt meg népgyűlést tartani a foldmunkásság helyzetéről, de a helyi hatóságok betiltották a 29-ére tervezett gyűlést. 1897 májusban Dunaszekcsőn Bács-Bodrog vármegyéből érkezett nagymennyiségű röpiratot és nyomtatványokat koboztak el.

36 Június 15-én a pécsi pártszervezet munkásgyűlésén 500 fő jelent meg, közöttük a mecsekszabolcsi földművesek is. Vaszary Gyula pécsi rendőrfőkapitány egy feloszlatott pécsi munkásgyűlés kapcsán a polgármesternek tett tájékoztató jellegű jelentésében azt fejtegette, hogy ,,amíg az Alföldön a földművelő osztály viszi be és terjeszti a szocializmust, addig nálunk ellenkezőleg a pécsi munkásság akarja vidékre kivinni, melynek meggátlására minden törvényes eszközzel küzdeni kell." 1897 áprilisában a pécsi szociáldemokrata párt több agitátort küldött vidékre, hogy május elseje megünneplését előkészítsék. Ügy látszik nem minden hatás nélkül, mert „ . . . vidékről számosan, különösen a környező falvakból a munkásosztállyal együtt vonultak fel és májusi ünnepeken is együtt voltak . . .".

37 A pártszervezet október 3-án csendes tüntető sétát rendezett a városban az általános titkos választójogért. A felvonulók között „Agrárelvtársak" feliratú tábla mögött menetelek a malomi, mecsekszabolcsi, szentkúti, üszögi, keszűi földmívesek, cselédek. Bokányi szónoklata után a helyi pártvezetők szólaltak fel. Szikora hangsúlyozta, hogy a „földműves proletárokkal együtt kell kivívni a választójogot és a mai felvonulás megmutatta, hogy erre mindegyre erősödnek . . .".

38 Az agitáció a napszámbérek emeléséért és az adórendszer ellen folyt. A hatás nem maradt el, mert csendőrséget kellett az adóvégrehajtásra kiküldeni több baranyai községbe. A vármegyei közigazgatási bizottság decemberi ülésén a községi elöljárókat tették felelőssé az adómegtagadásért. Kiskőszeg, Magyarmecske, Borjád, Máriakéménd községek adóbehajtása karhatalommal történt. A vármegyei politikai és rendőrhatóságok nagy fontosságot tulajdonítottak a szociáldemokrata szervezkedés megakadályozásának, mert az 1896. és 1897. év sikerei gondolkodóba ejtették a főispánt is arról, hogy „átfogó reformjaival" semmit sem ért el. Maradtak az alacsony bérek, nem javult a lakás és ellátás helyzete, állami