Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

„ . . . 'károsan befolyásolják a közvéleményt, s hamis szimpátiát alakítanak ki azokról a földmunkásokról, akik nyugtalanságot okoznak és eltúlozva helyzetüket a Munkás című hetilapban és az ellenzéki lapokban mindegyre kolportálják viszonyaikat, amelyeket túlzó jelzőkkel ezen újságok drámaian mutatják be a megye közönségének, ezek visszautasítására a cselédlakások és a falusi elhelyezkedés céljából lehetséges bérlakások megvizsgálását. . ." rendelte el. A vizsgálat évekig elhúzódott. A közigazgatási munkában talán a legutolsó feladatnak tekintették, mert a főispáni leiratra, amelyet az alispánnak kellett volna végrehajtani, soha nem érkezett összefoglaló jelentés, amely felmérte volna a vármegye cseléd- és bérlakásainak helyzetét. A lakásnyomorúság azonban így is vázolható az alispánhoz 1898-1910 között beérkezett kisebb jelentések alapján. A pécsváradi főszolgabíró szerint Kátoly, Szilágy, Véménd községek határában lévő pusztákon dolgozó uradalmi cselédség részére nem építettek lakásokat, mert azok „alig egy évtizede, hogy cselédnek szegődtek, elvesztve földjeiket, de házuk Pécsvárad környéki községekben még megvan". Jó idő esetén a szabadon hálnak. Kátolyban van az uradalomnak bérszobája, s mivel gyermektelen cselédek is vannak, azokat (3 házaspár) ebbe a szobába helyezték el.

20 A megyei főorvos 1898. július 10-i jelentésében arra utalt, hogy a bácsfapusztai uradalmi cselédek lakásviszonyai különösen rosszak, mert 10 bérlakásban 16 család, 62 személy van összezsúfolva. 15 négyzetméter alapterületű szobában 5-6 személy él.

21 A főispán tovább szorgalmazta a felmérést, de az első világháború előtt a tervek nem realizálódtak, mindössze 10 cselédlakás építkezésébe kezdtek bele. A püspöki uradalom több sürgetés ellenére válaszra sem méltatta az alispánt, aki a minisztériumhoz fellebbezett, de válasznak nincs nyoma 1914-ig. Baranya központi járása területén fekvő birtokokon a vizsgálat szerint a pellérdi uradalomban a cselédlakások kielégítőek. Brázay Kálmán 21 cselédlakást épített 1892-1898 között kő alapozással, száraz két szobával és egy konyhával, valamint kamrával rendelkeznek. Benyovszky görcsönyi béruradalmában a cselédlakások túlzsúfoltsága miatt falusi bérlakásokat szerveztek és 31 családot kellett elhelyezni. 1893-1898 között egy szobában 2-3 család lakott. Aidinger János kozári birtokán megfelelőnek találta a cselédek elhelyezését, de a pécsi püspöki helynökség garéi gazdaságában 10-I2 négyzetméternyi szobákban 3 család nyomorog. A „túltömöttségen falusi bérlakások váltásával segítettek, míg az elrendelt építkezés megindul ..." A pécsi püspöki uradalom bácsfapusztai gazdaságában az alispán újra vizsgálatot rendelt el 1900. május 20-án. E szerint három évvel korábban elrendelt lakásátalakítási munkálatokat az uradalom elvégezte, de sem W. C.-ket, sem ivásra és tisztálkodásra alkalmas vízellátásról nem gondoskodott. Az alispán határozatot hozott ezek pótlására, valamint elrendelte, hogy a cselédlakásokat tél beállta előtt dupla ablakokkal lássák el. 1906. június 3-án felterjesztést rendelt el a belügyminiszter a cseléd- és falusi bérlakások állapotáról és a végrehajtásra váró feladatokról. A kormányzati leirat hangsúlyozta, hogy „minél jobban felismeri a tudomány a tüdővész és a lakás viszonyok szoros kapcsolatát, annál erőteljesebb módozatokkal kell a törvényhatóságoknak a helyzet megváltoztatására törekedni illetékességi körükben. 1891. évi 34983. számú és az 1898. évi 49851, sz., valamint az 1905. évi 48697. sz. belügyminiszteri körrendelet megfelelő törvényes lehetőséget biztosít, hogy a legkülönbözőbb területeken, különösen a mezőgazdasági lakásviszonyokon oda le-