Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

1908-tól a Munkásotthonban külön tanfolyam keretében szabadkézi rajz, festészet indult, minimális hozzájárulással. A pártvezetőség beszámolója szerint a tehetséges ,, . . . munkásfestői készség elsajátítására . . .". A szociáldemokrata párt vezetősége valamennyi szakmára kiterjedően, azok sajátos igényeinek megfelelően, építette ki a munkásművelődés szervezetét. A városban és a bányavidéken a kilencvenes évek végétől minden rendezvényen zenekarok, kórusok, szavalókórusok, öntevékeny színjátszók szerepeltek. Ezeket az 1893-ban alakult és 1894-től jóváhagyott alapszabállyal működő Pécsi Munkásképző Egylet fogta össze. Azok a szervezetek, amelyeket a belügyi kormányhatóság nem engedett legálisan működni, beléptek a munkásképzőbe és ott folytatták tevékenységüket, (így pl. a bányamunkások, a közalkalmazottak, egy-egy időszakban az építőmunkások, akiknek az egyleti önkormányzatát felfüggesztették.) A Munkásképző vezetői egyúttal tagjai voltak a helyi pártszervezeteknek. A pártszervezet és a munkásképző vezetése gyakran ugyanazokból a személyekből állt. A 19. század végétől a világháborúig a következő munkás kultúrszervezeteket hozták létre: Bányamunkás Műkedvelői Kör, Bányamunkás Olvasó és Képző Egylet, Általános Munkás Kör, Bányamunkások Baranya-Szabolcsi Szakegylete Könyvtára, Cassián-Mecsekszabolcsi Fiók Könyvtár. MÉMOSZ Helyi Csoportja Dalkara, Bányamunkások Kerületi Dalkoszorúja, Gutenberg Dalkör. Az egyesített munkás dalkar is tulajdonképpen önálló produkciókra alakult 1911-14 között. A Vasas Dalkör, a Bőrmunkás Dalkör, a népszerű kórusmozgalmat szolgálta. A legtöbb szakszervezeti daloscsoport 1897-98-ban jött létre. Ezek a művészeti csoportok az irányítást, a zenei anyagot a munkásképző vezetőségétől kapták. A századfordulót követően több adatunk van, hogy egységes művészeti produkciókhoz

1 „összkar"ként szerepeltek. A dalos csoportokat, egyleteket, a zenekarokat a munkásképzőn keresztül figyelemre méltó támogatásban részesítette a párt vezetősége minden alkalommal, mert nagy szerepük volt a mozgalom anyagi bázisának gyarapításában, ugyanakkor erősítette az osztályöntudatot és az együvé tartozás szellemét. A rendezvényeik színvonalával hozzájárultak a politikai gyűlések hangulatához. Önálló fellépésekkel növelték a munkásképző és saját kasszáikat, amelyekből a legkülönbözőbb megmozdulásokra adhattak támogatást. 1893., az 1905. és 1908. évi általános sztrájk idején a bányászok élelmezéséhez jelentékeny összegekkel járult hozzá a munkásképző. A bevételekből fejlesztették a bányamunkás és városi munkáskönyvtárakat. Új hangszereket, kottákat és egyenruhákat vásároltak. A működési feltételek teljes anyagi bázisát a rendezvényeikből befolyt összegekből tudták fizetni. Mind a könyvtárak, zenekarok, kórusok önellátók voltak, a munkásság tartotta fenn őket. Évente az országos vezetéstől is kaptak támogatást, amely azonban igen szerény összeget jelentett. 1898-itól a szaktanács „kulturális alapot" létesített, amelyből finanszírozni tudta a fő kulturális szervezete szükségleteinek kb. egyötödét. Alkalmanként kisebb kulturális szervezetek is igényeltek ebből a pénztárból. Egy-két évből ismerjük a párt és a szaktanács vagyonmérlegét, amelyből a kulturális tevékenységre fordított összegek is láthatók. Az 1907. évi adatokat vizsgálva az összbevétel: 7598 korona 42 fillér volt. Ebből pártirodalomra 527 korona, nyomdaköltségre 305 74 Kf..