Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

kásképző hetente tartott „felolvasóestet", ahol Arany János, Vörösmarty Mihály

r Petőfi Sándor verseit szavalták. Ateista előadások és a „marxizmus alapjai" témakörrel féléves munkástanfolyamot tartottak 1896/97. évben. Természetes, hogy a munkásképző volt gazdája a szakrajznak, melyet ingyenes esti oktatás keretében szervezett. 1893-1896 között külön érdekességet és színt adtak a „nyelvoktatási kurzusok". A bányászság között különösen nagyszámú német és cseh ajkú munkás magyar nyelvre tanítását az egylet „saját intelligens kétnyelvű" tagjaival oldotta meg, és e célból szervezett „magyar olvasási gyakorlatot" is.

6 Mind a politikai, mind pedig az egyetemes művelődés elősegítése céljából eredményt jelentett a baranyai és pécsi munkásság számára a helyi szocialista munkássajtó létrehozása. 1896-ban két nyelven jelentetett meg lapot. Népbarát címen a magyar munkásság olyan laphoz jutott, amelyben a helyi problémák kerültek megvilágításra. Addigi általános és politikai műveltségét a helyi elemzések, konkrét események, jelenségek fényénél, a lapból nyert ismeretekkel bővíthette. A németajkú munkásság hasonlóan a Volks-Freund c. pécsi lapból meríthetett. A lap anyagát elemezve megállapíthatjuk, hogy a pécsi munkásság a századforduló táján meghatározott műveltségi szintet ért el önerejéből. A polgári intézmények általános műveltséget nyújtó lehetőségein túl a szakmai, politikai, irodalmi, zenei műveltség alapjait, saját szervezeteiben folyó kulturális programon keresztül szívta magába. 1898-ban megjelent és negyedszázadon át élt a pécsi Munkás. Hasábjain már rendszeresen találkozunk e korai szakaszban is olyan munkás újságírók cikkeivel, kritikájával, itt-ott irodalmi szintet is megközelítő írásokkal, amelyek jelzik, hogy a pécsi korai munkásmozgalmon belül folyó kulturális, művelődési tevékenység az átlagon felül képzett munkáscsoportot is ki tudott termelni saját erejéből.

7 A helyi munkásmozgalom kezdeti időszakának fejlődése megalapozott szervezeti téren és módszerében sok mindent, ami kitűnő támpontokat adott a századforduló utáni, majd forradalmak alatti munkáskultúra kiemelkedő helyi eredményeihez. Az 1869-1900 közötti úttörő próbálkozásokon keresztül jutott el a pécsi mozgalom a pécsi „munkásiskolákig", a várost és megyét megmozgató „munkás esti iskoláig" és ezt követően a rendszeres „munkásegyetemi oktatásig".

8 A századfordulót követő időszakban a pécsi munkásmozgalomban is jelentős kulturális szervezetek erősödtek meg. Mindenekelőtt a szociáldemokrata „Pécsi Munkásképző Egylet", a Pécsi Szakszervezeti Tanács „kulturális bizottsága", amelyek a munkás művelődés ügyét egyik legfőbb feladatuknak tekintették. Vezetésük alatt, anyagi és politikai támogatásukkal, jöttek létre a „munkás színjátszó körök", „bányamunkás és ifjúsági sportkörök". Nagy lendületet vett az egyleti élet. Valamenynyi szakmában önálló egyletek jöttek létre. Alapszabályaikban mindenütt első helyen szerepel a politikai és gazdasági célkitűzések megfogalmazása mellett, a munkásság müvelésének, általános műveltségének, szakmai műveltségének emelése, segítése. Egyik igen nagy eredménynek számított a „Pécsi Földművelő Munkások Egylete" keretén belül az ún. „kultúrtanfolyam" létrehozása 1903-ban. Mindenekelőtt azért, mert a Pécs környéki földmunkásság állt legalacsonyabb politikai és műveltségi nívón. Az egylet harcot indított az analfabétizmus ellen, tagjai általános műveltségének emeléséért. 1904-ben kísérlet történt a vasúti munkások szervezetének létrehozására. Az ala-