Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

Nagy lépést jelentett a „Pécsi Munkások Általános önképző Egyletének" megalakulása. 1890. július 6-án mondta ki a pécsi munkásság „szervező bizottsága" az egylet megalakulását. Alapszabályait az osztályharcos pécsi szociáldemokrata munkások vezetői dolgozták ki. Októberben a hatóságok is jóváhagyták alapszabályait. Az első munka s könyv tár alapítása is ekkor történt.

3 A könyvtárban hasznos és népszerű tudományos és szépirodalmi folyóiratokat helyeztek el. Felolvasóesteken ezekből a forrásokból nyújtottak ismereteket. A hallottakról vitaesteket rendezett az egylet és ezek rendszeressé tételével, műsorok (ének, szavalat, zenekar) közbeiktatásával 1890-ben már kialakultak azok a módszerek, amelyek segítségével kiszélesíthető volt egyrészt a politikai munka, másrészt a munkásság kezébe adhatták a progresszív irodalmat. Az egylet kebelében rendszeres oktatás indult meg, amely „hivatva volt pótolni az elemi ismeretek hiányát". 1891 tavaszán megalakult a Pécsi Szociáldemokrata Pártszervezet, az első két évben nagy erőfeszítéseket tett, hogy általános tekintélyt nyerjen. A politikai munka került előtérbe, s az egyleten belüli ellentétek miatt is a kulturális munka kissé lanyhult. 1893. évi általános Pécs vidéki bányászsztrájk a munkásság döntő részét a sztrájkkal kapcsolatos teendők felé fordította. A Pécs városi munkásság is a sztrájkkal kapcsolatos szolidaritás megszervezésére, a bányászok küzdelmének támogatására sorakozott. Ahogy azonban elült a sztrájk vihara és a „csendes szervező munka" újra nekilendült, felvetődött a munkásképzés, a munkásművelődés, az oktatás hatékonyságának növelése. Az országos jelentőségű 1893. ev

i általános bányászsztrájk tapasztalatai is arra intik a helyi pártvezetőséget, hogy a politikai és általános műveltség egyenrangú feladat, és a mozgalomban csak a szakmai, általános és politikai műveltséggel rendelkező munkássággal lehet célt érni. A pártszervezet vezetősége már 1893. augusztusában a „Pécsi Munkásképző Egylet" felállításának engedélyezéséért folyamodott a rendőrkapitánysághoz. A hatóság a „munkáselégedetlenség" kifejeződésének ítélte e szervezet megalakításának igényét, s nem járult hozzá, sőt hamarosan ennek ellensúlyozására maga tett alapítványt „munkásolvasókör" létrehozására, eredménytelenül. A munkásság egységes fellépése mégis sikerre vitte a munkásművelődés szervezett és intézményes vezetéséért indított küzdelmet. 1894. év januárjától mind gyakrabban találkozunk a „Pécsi Munkásképző Egylet" rendezvényeivel. A munkásképző több mint félévszázadon át a pécsi és baranyai munkásság nevelő iskolája lett.

4 1895 novemberében (a Gyár utca 7., ma Várady Antal utca 7. sz. alatt) az egylet helyiséget kapott a többi szakegylettel együtt. November 10-én az ünnepélyes „egyleti otthonavatáson a pécsi forradalmi munkásság már bemutatta, hogy városunkban is létrehozza azt az önálló kulturális programot, amely az egész magyar kultúrkincsből a harcához támaszt, lendítést adott".

5 Az avató ünnepség programja minden magyarázat helyett szemléletes bizonyíték erre: a Marseillaise már önálló dalárdájuk ajkán csendül fel. Munkásdalokat, a mozgalommal szimpatizáns zenetanár tanította be. A felolvasás Marxról szólt, az ünnepi beszéd a kultúra fontosságát taglalta. A munkáskórus forradalmi dalokat adott elő. A szavalók a „műkedvelő munkáscsoport" tagjai voltak és Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály verseit mutatták be. 1896. március 15-én felolvasóesten Petőfi életét és költészetét hallgatták. A mun-