Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

főleg a „Bauarbeiter"-t 360 példányban fogják megrendelni. A hőgyészi csoport gyülekezési helyét „Marx Károly" vendéglőnek nevezte el.

319 1907 eleje ennek a szervező munkának a jegyében telt el. Siklóson, a Tolna megyei Kisszékelyen, Mohácson, Pécsett, Szigetváron személyesen jelent meg, és a kerületi szervezkedés eszméjét ismertette. 1907. áprilisban került sor az első kerületi MEMOSZ-tanácskozásra Hőgyészen, ahol Végh a Tolna-Somogy-Baranya építőipari munkásság közös munkarendjét terjesztette elő. Decemberben Pécsett tartottak szakkongresszust, ahol többek között a rokonszakmák kapcsolódásának kérdését is megvitatták.

320 1908. augusztus 13-án Kaposvárott tartottak kerületi MÉMOSZ-gyűlést, ahol Végh József nem kis büszkeséggel állapíthatta meg, hogy a harmadik kerületi értekezletükön harminc helyi csoport jelent meg.

321 1910 júliusában Tolnán üléseztek a kerülethez tartozó, önálló építőmunkás szakszervezetek küldöttségei, hova a fiókok és befizető helyek is küldtek 1-1 képviselőt. A kerület titkárává a pécsi szervezet választmányi tagját, Szívós Pált választották. 32 önálló MÉMOSZ-szervezet működött a három megyében. Rendszeres tagdíjfizetők száma 1800 fő, akik nem rendszeresen fizettek 3990, összesen: 5790.

322 Pécset kivéve mindenütt 10 órás munkaidőt vezettek be, és legtöbb helyen kollektív szerződést kötöttek. A titkárság határozatot hozott, hogy valamennyi szervezet köteles küzdeni a kollektív szerződések megkötéséért és a 10 órás munkaidőért. A kerületi szervezet szorosan kapcsolódott minden kérdésben az országos vezetőséghez, így 1910 augusztusában, amikor a baloldali ellenzéki kőműves szakosztályt kizárták a központi szövetségből és ezt a határozatot a szaktanács is megerősítve magáévá tette, a pécsi kerületi titkárság is összeült és határozatában helyeselte a döntést. Többek között a következőket fogalmazták meg: „ . . . a központi vezetőség mindaddig számíthat a pécsi kerületi építőmunkások legmesszebbmenő támogatására, amíg betartja mindazokat a határozatokat, amelyeket az építőmunkásság kongresszusa hozott". A kerületi határozathoz Szigetvár csatlakozott csupán, ami azt jelenti, hogy valamennyi többi szervezet várakozó állásponton volt. Ezt támasztja alá Tolna község szervezete, amely a pécsit követően a legerősebbhelyi csoport volt, azt írta, hogy ,, . . . nem világos a szaktanácsi döntés, mert az alapszabályellenes működésnek a legkisebb nyoma sem látható . . ,"

323 Az 1910. októberi kerületi titkári jelentés arról számolt be, hogy a szervezési területükhöz csatolták Zala megyét is, majd egész Bácskát. A titkárság kezdetben jelentős anyagi támogatást kapott a központtól, a megyei szervezetektől, és ennek köszönhető, hogy 4200 röpiratot és plakátot adott ki, 14 helyi csoportot tudtak. szervezni. Területén 12 000 építőmunkás dolgozott. A legnagyobb gondot továbbra is a szervezetlenség okozta. A szervezeten kívüli munkások a kiharcolt kollektív szerződések bérátlaga alatti fizetésekért vállalnak munkát.

324 A statisztikai jelentés a tagság létszámának stagnálásáról számolt be, de a csoportok száma növekedett. 1910 végén és 1911-ben a kerületi rendszer gyengéi jelentkeztek. A terület agitációs munkáját és a szervezést mind kevésbé tudták Pécsről ellátni. A központ egyre kevesebb anyagi támogatást nyújtott, ezért a pécsi pártvezetőség, amely szin-