Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

A bányamunkásságot irányító pártszervezet általános munkásgyűlést hívatott össze a bizalmiakkal a „Pipagyújtó csárdában" a sztrájk további sorsának megbeszélésre. A gyűlésen Hajdú megjelent és élesen elítélte a bányaigazgatóságot, „a bányászokat végső kitartásra szólította fel, leleplezve egy csoport sztrájktörésen munkálkodó tagjait. . ." Óriási felháborodás követte a gyűlésen Hajdú felszólalását. Csak a karhatalom akadályozta meg, hogy a kitörő szenvedélyek miatt tettlegességre ne ragadtassák magukat „ . . . sajnálatosan a sztrájk továbbra még konokabbul elhatároztatott . . .". A karhatalom 1905. évi sztrájkhoz hasonlóan elszigetelte az egyes telepeket egymástól és általános gyűléstilalmat rendeltek el.

301 Június 22-től a sztrájk irányítása illegális vonalon fejlődött tovább. Sztraka a rendőrség azon kérésére, hogy kíséreljen meg az igazgatóság tárgyalásokat a némán várakozó munkássággal kieszközölni, azt válaszolta, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a bécsi igazgatóság intenciói nélkül tárgyalást kezdeményezhessen, de felesleges is, mert a bányászokat „a pécsi elvetemült szocialista összeesküvők titokban kiépített módozatokkal irányítják, s a delegátus hatásukra nem hajlandó a május 31-i memorandumtól egy betűvel sem eltérni . . .".

302 A pártszervezet a sztrájkolok egy részének kitartása csökkenését látva - az éhezéstől féltette a családokat - hatalmas gyűjtőmunkába fogott. Megismétlődtek a szolidaritás csodálatos napjai. Most Szabó József párttitkár lépett Végh József nyomdokaiba. Valamennyi szakszervezet támogatta a gyűjtési akciót. A párt a mohácsi szénraktárt ismét leellenőriztette. A hatalmas készletek láttán a mecsekszabolcsi bizalmitestület azon javaslatát, hogy mérsékelve a május 31-i követeléseket: kezdjenek tárgyalást az igazgatósággal

303 - elfogadta. Szabó József azonban még egy utolsó kísérlettel, harcba indult az eredeti követelésekért. A szabolcsi bizalmiak tudta nélkül a követeléseket a memorandum alapján nyújtotta be. Az igazgatóság, „igen szelíd hangnemben arra kérte a rendőrség alkapitányát, magyarázza meg Szabó Józsefnek, hogy csak a bécsi főigazgatóság tudna tárgyalni ilyen alapon, de a pécsi vagy a budapesti igazgatóságot nem hatalmazták fel erre". A Szakszervezetek Országos Tanácsa ezután kivette az irányítást a pécsi pártszervezet kezéből és megkísérelte a sztrájk ügyét előbbre vinni. Jászai Samu a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében felajánlott tárgyalási hajlandóságát a bécsi igazgatóság elhárította. Jászai bécsi útjára nem kerülhetett sor.

304 Ezzel egyidőben megkezdődött a lelki terror. A csendőrséggel a főszolgabíróhoz vezetett munkásoktól olyan véleményeket csikartak ki, hogy a sztrájk már nagy nehézséget okoz a családoknak és a megszüntetését szívesen vennék. Ezeket az eseteket plakáton jelentették meg, hogy a pesszimizmust növeljék az ingadozó munkásság körében.

305 Július 16-án a rendőrkirendeltség vezetője azt jelentette, hogy megindult az agitáció a legveszélyesebb irányban. A szociáldemokrata sztrájkvezérek a fűtőket, a gépházak dolgozóit és a fenntartási munkálatok csoportjait is sztrájkra buzdítják. Sőt a társulat hajózási vállalatának bérharc előtt álló dolgozóival is felvették a pécsi pártszervezeten keresztül a kapcsolatot, akiknek egy küldöttsége a bányatelepen járt, hogy egyeztessék harcukat.

306