Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
vénytelen eljárásokat. A rendőrség két ízben megvonta, majd a tömeg tüntetésének hatására újra megadta Hajdúnak a szót. Szabó hasonlóképpen járt, mert ő „Hajdunái is tovább ment és a korona személyét is belevonta beszédébe", Klárik Ferenc éles kirohanásai miatt nem folytathatta beszédét, de felszólította a gyűlést, hogy ne oszoljanak fel, hanem tüntessenek. A kapitány végleg megvonva a szót tőle, erre Klárik ,, . . . kiáltással a tüntetést ajánlotta, amiért ellene eljárást indítanak ..." A munkásság a kormány ellen tüntetve vonult el a gyűlésről, de a megjelent 35 rendőr szétoszlatta a tüntetőket. 23 ' Lényegesen szelídebb hangnemben zajlott le a szeptember 24-i munkásgyűlés. A 2500 főnyi bányász és munkás hallgatóság csalódással vette tudomásul, hogy Bokányi betegsége miatt lemondta a részvételt. A tornacsarnokon kívül rekedt mintegy ezer munkás nagy elégedetlenséggel távozott. Az általános választójogról, a kormány tervezetének elutasításáról, sajtószabadságról beszélő szónokokat a hallgatóság, kérdések özönével árasztotta el. A „felszólalók egyike felvetette annak a szükségességét, hogy a pártvezetőség tegyen javaslatot az országos vezetőséghez az általános politikai sztrájk behozataláért. . ." Szabó válaszában azt közölte, hogy „az érvényben van, s a központ tudja annak idejét meghatározni". Délután Tímár Szeréna 700 nő jelenlétében tartott gyűlést. A szervezkedés és a pártmunkába való bekapcsolódásukat tárgyalták. A pártszervezet titkára a politikai viszonyokat magyarázta számukra, s a nők feladatát az agitációs munkában. 238 A pécsi és bányatelepi női munkásság pártba tömörítését hangsúlyozta a pártvezetőség, mivel korábbi szervezetük működése részvétlenség miatt elenyészett, ezért a pártba való belépést szorgalmazták. A Munkás november 24-én „Szózat a nőkhöz" címen felhívást közölt, amelyben ugyanezeket a gondolatokat fejtette ki. Az év egyik különlegesen nagy megmozdulása az október 13-i népgyűlés volt. Az ellenzéki polgári pártok által szervezett korábbi nagygyűlésekhez hasonlóan, a szociáldemokratákkal közösen tartották. A párt országos vezetősége által delegált Farkas Antal kevés lehetőséget kapott a megnyilatkozásra. A Pécsre érkezett gróf Károlyi Mihályt tízezres tömeg fogadta. A pártvezetőség 6-7 ezer munkást vonultatott fel fogadására. Az ellenzéki párti szónokok roppant elítélő megnyilatkozásokat tettek a parlamenti erőszakról, tiltakoztak a katonai és véderő növelő intézkedések ellen. A gyűlést elsősorban propagandisztikus céllal szervezték. Ezért valamennyi politikus, Károlyi Mihály, Polonyi Géza, Barabás Béla. Szmrecsányi György a Tisza elleni személyes támadásra fektette a hangsúlyt. Egy-egy polgári pártvezető félegyórás beszédet tarthatott. Farkas Antal pár percet kapott, s a következőket mondta: „ . . . Mióta a kormány hatalomra lépett, mást sem tett, mint hadat viselt a nép ellen. Háborúba akarják vinni a népet idegen országba? — Miért? Itt kell Magyarországon háború! Itt kell kiverekedni a területeknél drágábbat, a népek jogát. Testvéreim! Csináljuk meg Magyarországon ezt a háborút. (Lelkes éljenzés!, felkiáltások: Megcsináljuk! Esküszünk! Éljen a forradalom !)" A gyűlés befejezése előtt a hallgatóság kívánságára a programban nem szereplő Hajdú Gyulát is hallani akarták, aki pár szóval rögtönzött beszédet tartott. A gyűlés határozatot fogadott el, amelyben az ellenzéki párt központi intéző bizottságá-
