Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

így fogalmazott: „ . . . beszélni fogunk a kormány gazságairól a törvény keretein belül, ha lehet, ha kell, a törvény keretein kívül ..." A népgyűlések várhatóan nagy problémát okoznak szerinte a rendőrhatóságnak, mert betiltása a jelen hangulat ismeretében utcai zavargásokhoz, eruptióhoz vezetnének, a szónokok beszédének korlátozása már helyben olyan izgalmakat okoznak, ami szintén nem kívánatos, és nem belátható eseményekhez vezetnek, ha a szónokok eleve nem mondhatják el beszédüket, elmondják kocsmákban, utcán, házakban, a szervezetben.

200 Az országos vezetőség körlevelet intézett valamennyi területi pártvezetőséghez, amelyben az általános választójog „folytonos napirenden tartását és ezek érdekében folytonos gyűléseket és a gyűlések után ismétlődő tüntetéseket szervezzenek". E levél szellemében szervezte meg a párt a május elsejei ünnepségeket. A városon keresztül vonulva a Korona előtti téren 6000 munkás gyűlt össze. A bányatelepekről 3000 bányász, munkás, a vidéki és városkörnyéki falvakból 1500 személy érkezett e gyülekező helyre. A kisiparosság és kiskereskedők, a városban élő vagy ideiglenesen munkát vállaló mintegy kétezer napszámos is a munkássággal vonult fel, élen joo nő haladt, vörös zászlókkal és táblákkal, amelyeken a választójogi követelések voltak. A rendőrségi jelentés azon aggodalmaskodott, hogy a munkásság választójogi harcban mutatott következetessége magával sodor minden, a kormánynyal elégedetlen elemet.

201 A Pécsi Napló részletes beszámolójában - amely csaknem megegyezik a rendőrség jelentésével -, utalt arra, hogy szinte teljes munkaszünet volt Pécsett. A vasúti műhely és az Angster-gyár keresztényszocialista munkásai dolgoztak csupán. A tettyei fennsíkon a szociáldemokrata párt vezetősége politikai nép- és munkásgyűlést tartott május elseje jelentőségéről és a kongresszusi küldött beszámolóját hallgatták meg. A szónok kifejtette, hogy május elsejére emlékezve „az általános, egyenlő és titkos szavazati jogért folyó küzdelmet egy-egy állomásnak tartja a szociáldemokrácia". Minden újabb gondolat megfogalmazásánál burkolt fenyegetéssel szólt a kizsákmányolás elleni küzdelmekről, majd ennek ellensúlyozására a forradalmi harc elvetését fejtegette . . . „Most adjanak jogot, míg kér a munkásság, mert ha nem, akkor szörnyű lesz a nép", majd pár gondolat után: „nem gondolhat senki törvény elleni erőszakra, hanem a választójogot kell szervezetten kikényszeríteni, s akkor majd munkásvédtörvényeket, munkabér minimumot lehet törvénybe foglalni . .. Május 1. figyelmeztetés a hatalmasoknak, hogy milyen erő és tömeg van a párt mögött, s ha az majd parancsol, akkor szétzúzzák a klerikalizmust, meg a nagytőkés érdekeket képviselő kormányt, de mi nem ezt akarjuk, hanem becsületes választójogot, amelylyel a művelt nyugati államok munkásosztálya is kiharcolta a jogait, a demokráciát . , ." - hangsúlyozta Szabó József párttitkár következetlenséggel teli beszédében. Végül utalt arra is, hogy a Pécs vidéki bányászok és a városi villamos üzem dolgozóinak sztrájkja is a béremelés mellett, a jogokért folyik „ . . . s ha ezek bukott sztrájkok lesznek, akkor is a szocialista eszme terjed, s e harcok leleplezik a burzsoázia igazi arcát. . ." Hajdú Gyula a következő szónok, aki Szabó gondolatmenetén haladva május 1. jelentőségét méltatta, továbbá az általános választójogért lelkesítő beszédet mondott. E tömegsztrájk érdekében a pártkongresszus határozata alapján a bányászság, a földmunkásság nagy tömegerejére számít a pécsi pártvezetés, továbbá az üzemi