Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

pontjából nagy jelentősége van a városi határozatok bírálatának. A pártvezetőség úgy döntött, hogy a következő törvényhatósági választásokon részt vesz és az agitációt már most megindítja.

175 összefüggésben Végh József 1907. január 19-i indítványával, hogy a választójogi harc kérdése mellett fokozottan kell a munkásosztály helyzetével is foglalkozni, a március elejei összmunkásgyűlés kérelmet nyújtott be a városi tanácshoz a gyorsuló áremelkedések, a munkanélküliség növekedése ellen. Követelte a közmunkák indítását.

176 Klárik Ferenc az általános választójogról tartott előadást, de a munkásság a memorandum sorsáról akart hallani. Szabó József azonban először a Munkás ellen indított betiltó határozatról beszélt, majd ezt követően a teljesen eredménytelen memorandumos akciót kísérelte meg úgy beállítani, hogy az a távlatban eredményekkel kecsegtet. Szabó József elhomályosította a valóságot, ugyanis a polgármester előtt kérvényező pártválasztmány üres kézzel távozhatott a városházáról.

177 A felzúdulás és a párttitkár elleni fellépés lehetett az oka annak, hogy hangnemet változtatva, Szabó József olyan beszédet mondott, amelyet követően a rendőrség az ügyészségnek feljelentést tett. Szabó József a memorandum visszautasítását méltatva kijelentette, „ . . .nem tűrjük, hogy megnyúzzanak bennünket, inkább öljük meg az urakat. . ,"

178 Valószínű, hogy a párttitkár szavai nem ilyen formában hangzottak el, de tartalmilag közel állhattak a feljelentésben lévő kifejezéshez. A helyi lapok a gyűlést méltatva, nem reflektáltak rá, pedig már ennél szelídebben megfogalmazott gondolatokat is felnagyítottak volna.

179 Sokkal inkább arra kell gondolnunk, amit a feljelentéssel egyidőben a főkapitány írt a polgármesternek, nevezetesen, hogy „Szabót lehetetlenné kell tenni, mert tekintélye nyomasztó és bármire képesek a munkások az első szavára. Tekintélye növekedett azzal, hogy a pártvezetőségbe Hajdú Gyula került, aki mindenben támogatja, még a radikális Végh Józseffel szemben is." Tulajdonképpen arról volt szó, hogy az ellenzéki, radikális Végh Józsefet és csoportját a Hajdu-Szabó mérsékelt csoport háttérbe szorította. Kialakult a pártvezetőség centrista vonalának megfelelő vezetés: Hajdú Gyula, a nagy felkészültségű ügyvéd, Szabó József, Frank Béla, Hergerth Antal famunkás, Jóna Gábor földmunkás, Pajor Sándor nyomdász, Pozsgai Ferenc ács, Varga Ferenc keramikus, Molnár Károly vasmunkás, Dergács Károly kesztyűs, Merk József szabó, R. Varga Ferenc földmunkás, akik valamennyien egyben szakegyleti választmányi tagok, másodelnökök, titkárok. A szervezési feladatok végzésére Szőke Sándor, Vas István kőműveseket választották. A pártvezetőség emellett egy tíztagú agitációs csoportot hozott létre 1907 legelején. Erre a kongresszustól kapott felhatalmazást azzal a feladattal, hogy Tolna, Somogy, Baranya területén felvilágosító és szervező munkát végezzen. „BaranyaSomogy-Tolnai titkárság" vagy „kerületi titkárság" néven tevékenykedett. 1907ben az agitációja 21 községre terjedt ki, 11 községi gyűlést tartott, 68 értekezletet, il felolvasást, Tolnában, Somogyban öt hónapon át hetenként kétszer előadássorozatot, Pécsett és a nagyobb városokban kiépítette az utcabizalmi-hálózatot. A legnagyobb összegű pártadót és agitációs hozzájárulást fizetett a vidéki szervezetek közül'.

180 Az egész régióban figyelemre méltó munkát végzett a kerületi szervezet. Vezette a választójogi harcot, amelynek nagy lendületet adott az osztrák munkásság sikere. Az 1907. évi májusi parlamenti választásokon az Ausztriai Szociáldemokrata Párt