Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

A MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚT MEGELŐZŐ ÉVEKBEN i. Az MSZDP pécsi szervezetének küzdelme a demokratikus szabadságjogokért 1907-1914 A magyar politikai élet fejlődése szempontjából kritikus szakasz a háború előtti nyolc esztendő. A munkásosztály és a parasztság szociális, gazdasági helyzetének megoldatlansága, politikai jogaitól való megfosztottsága továbbra is a rövidlátó kormányzati politika fő jellemzője. Ebben az időszakban a nemzetiségek ellen fokozódó erőszakos politika új szakaszába lépett. A régi Szabadelvű Párt reakciós főerői, átkeresztelve magukat Nemzeti Munkapártra, az új történelmi körülmények között megkísérelték a nagy „30 milliós magyar birodalom" imperialista ábrándját realizálni. Ennek szellemében támogatták a Balkán felé irányuló hódító politikát. A rendszer antidemokratizmusa, nacionalizmusa, imperialista tervei egységet képeztek, amely a belpolitikában nem számolt a demokratikus reformok megvalósításával, sőt napirendre került az osztályuralmat befelé biztosító kemény terror a munkásmozgalom és a nemzetiségek ellen. A hódítási terveket alátámasztó véderőfejlesztési törvény erőszakos, jogellenes megszavazása is ezt a politikát jellemzi. A koalíciós kormány elnyomó intézkedései, Andrássy Gyula belügyi kormányzatát a Bánffy-érához tették hasonlóvá. A demokratikus, szocialista, agrár szocialista és liberális megnyilatkozások megakadályozása, az erőszakos hatósági beavatkozás és a kormány kezében „törvényes erőszak" biztosítása jellemezte ezt az időszakot. Ennek a kormánykoncepciónak a szellemében tiltottak be számos szakszervezetet, országos szövetséget és sajtóorgánumot. Fegyveresen léptek fel a munkásság és a nemzetiségek mozgalmai ellen, e politika „alkotása" az ún. „derestörvény". Az MSZDP politikai munkájában továbbra is a polgári demokratikus szabadságjogok biztosításáért folyt a küzdelem. Az általános választójog kivívásáért szerveztek gyűléseket, felvonulásokat, tüntetéseket, általános politikai sztrájkot. A forradalmi átalakulás kérdései a szociáldemokrata pártban azonban tisztázatlanok maradtak, magyarországi feltételei pedig nem is kaptak mély elemzést, amely esetleg új irányt szabhatott volna a tömegpárttá vált legdemokratikusabb magyar tényezőnek. A háborús veszély növekedése, a nemzetközi munkásmozgalmat a militarista kormányok politikája elleni harcra ösztönözte. Az internacionalista mozgalom azonban széttöredezett. A különböző országok munkáspártjai a revizionista és centrista ideológiát képviselve, másképpen ítélték meg a gyarmati hódítást, a háború kérdé-