Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

sztrájk eredménnyel végződött. A tulajdonos minden követelést teljesített. Másnap a munkások az Ágoston utcai szakegyletükből zászlókkal, zárt sorokban, bevonultak a gyárba és felvették a munkát.

150 A szakegylet vezetői és a választmány tagjai egy verekedés során bíróság elé kerültek. A gyáros, kapva az alkalmon, elbocsátotta őket, remélve, hugy megszabadul a szociáldemokrata vezetőktől és bizalmiaktól. A munkásság az elbocsátott vezetőiért szolidaritási sztrájkba lépett, egyben béremelést, a munkaidő további csökkentését követelve.

151 Az egy hétig tartó küzdelem során a szakegylet vezetőségének azonban nem sikerült általános sztrájkká változtatni a mozgalmat. Kilencszáz dolgozóból 265 szociáldemokrata munkás volt csak szolidáris. Valamennyi sztrájkolót elbocsátották, s csak később vették vissza egy részüket. A szakegylet meggyengült a sztrájk során, mert a szervezőket és az egylet vezetőjét nem alkalmazta tovább Zsolnay Miklós.

152 Hamerli-féle mezőgazdasági gépgyár munka s állomány a 1905-ben a vas- és fémmunkások szakegyletébe tartozott teljes létszámmal. A tulajdonos két keresztény szocialista pártba szervezett munkást vett fel, amely ellen tiltakozást nyújtottak be, mivel korábban megegyezés jött létre, hogy csak szervezett szociáldemokrata munkásokat alkalmaznak. A követelés elutasítása miatt a munkások sztrájkba léptek, majd megakadályozták, hogy a keresztényszocialisták a gyárban felvegyék a munkát. Ugyanakkor bérmemorandumot nyújtottak be, amelyben tízszázalékos béremelést követeltek. A sztrájkolok vezetőit és 54 munkást a tulajdonos elbocsátott. A vas- és fémmunkás szakegylet szolidaritási sztrájkot szervező törekvései nem sikerültek. A sztrájk eredménytelenül ért véget.

153 A Hirschfeld-féle sörgyár 1905. július elején sztrájkba lépő munkásai a harcot a munkarendben foglalt kizsákmányolásuk megszüntetéséért indították. Első és már két éve megújított követeléseik között a munkarend teljes átalakítása szerepelt. Tizenkét óra helyett 10 órás munkaidőt, a túlórák 25 százalékos emelését, május i-et fizetett munkanapként fizettessék, a bizalmi rendszert fogadják el, és csak szervezett munkást alkalmazzon a gyáros. Először megtagadta a követeléseket a tulajdonos, és a környező falvakban segédmunkásokat toborzott, majd váratlanul minden követelést teljesített, mivel valamennyi munkása szolidaritásáról biztosította a sztrájkot kezdeményező szociáldemokrata munkásokat.

154 A Höfler-féle bőrgyár munkássága két alkalommal lépett sztrájkba. 1905. június 30-án elutasított memorarídumukra, a sztrájkbizottság kimondta a harcot. Húsz százalékos béremelést, valamint a május 1. szabad ünneplését, a bizalmi rendszer elismerését követelték.

155 A sztrájk teljes győzelemmel ért véget. A sztrájkolókat a pécsi cipészmunkások szolidaritásukról biztosították. Decemberben újabb sztrájk tört ki, mivel a gyáros három szervezett munkásnak felmondott és elbocsátotta. 170 munkás sztrájkba lépett és azonnali visszafogadásukat követelte.

156 A munkásság elkeseredetten harcolt elbocsátott szakszervezeti vezetőiért. A gyárossal kötött korábbi megállapodás értelmében ugyanis kimondták, hogy bérmozgalomból, sztrájkból kifolyólag senki el nem bocsátható. A tulajdonos bár tagadta, hogy a három munkást a júniusi bérmozgalom miatt bocsátotta el, de mindenki