Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

volt a munkásokra. A legjelentősebb politikai követeléseket teljesítették, a szervezethez tartozás nyílt üldözése megszűnt. A sztrájkot követően a bányászok nagy számban csatlakoztak a szociáldemokrata párthoz.

128 Waniss Sándor pécsi járási főbíró szerint „ . . . példátlan érdeklődés nyilvánulhat meg a szociáldemokraták iránt, amely Végh az itteni pécsi szociáldemokrata vezérnek köszönhető, aki nagy vakmerőséget tanúsított a legkritikusabb időben. Szavára bármire képes lett volna a tömeg. Egyedül az ő kijelentésére vették fel a munkát, mivel kilátásba helyezte, hogy a béke csak akkor lesz tartós, ha az urak a sztrájk után nem csalják meg a bányászokat. .." A pécsi pártszervezet igyekezett a részleges eredmények kivívásában elért tekintély növekedését arra használni, hogy Somogy és Vasas teljes munkásállományát beszervezzék a szakegyletbe. 1905 augusztusában érte el a befizetők száma a legmagasabb nívót. Összesen 1398 tagja volt, ami az össz-munkáslétszám 46,6 %-a. Országosan kiemelkedő eredmény. Egyetlen bányavidéken sem ért el megközelítően sem a szervezettség ilyen magas fokot. A szakegylet e mellett 1500 példányban járatta a Munkás című lapot, ami 4300 forint évi támogatást jelentett a szerkesztőség számára.

129 A sztrájk első szakasza az alapvető kérdést természetesen nem oldotta meg. Ez a béremelés volt, amelynek aktualitását az adta, hogy 19011905 között a lakbérek 41-43%-kal, az élelmiszerek 20-23%-kal emelkedtek a pécsi piacon, ugyanakkor a bérek 2,1-2,3% emelkedést mutattak a DGT bányáinak egyes bérkategóriáiban. A pécsi pártszervezet kezdeményezte augusztus 20-án azt az általános bányászgyűlést, ahol 2500 munkás jelent meg. Végh meghallgatta a különböző telepek beszámolóit, amiből az derült ki, hogy a munkavezetők, a főaknász, a bányagondnok nem tartják be a július 31-i megállapodásokat. Végh azzal zárta a gyűlést, hogy a panaszokat jegyzőkönyvbe vették és azt egy küldöttség újra benyújtja az igazgatóságnak, a pártvezetőség pedig lapjában nyilvánosságra hozza. Somogy telepen augusztus 22-én a bányászok a sztrájktörőket kiközösítették, mire a kirendelt csendőrség letartóztatott két szakszervezeti vezetőt. Erre a munkásság sztrájkba lépett. Egy óra múlva megérkezett az üzenet Waniss főszolgabírótól, amely értelmében a karhatalom szabadon bocsátotta mindkét vezetőt. A kialakult erőviszonyok és sajátos politikai légkör miatt, a hatalomnak nem volt módjában fellépni a drasztikus módszerekkel. A közigazgatás vezetői közömbösséggel nézték a sztrájkot. A kormányzatban dúló harcok miatt a funkcióban lévő közigazgatási vezetők a munkások elleni karhatalom felhasználását elodázták. Ezzel a Fejérvárykormány elleni lépést mutathattak fel a függetlenségi párt felé, amelynek maguk is tagjai voltak, továbbá „nemzetieknek tűnhettek fel az idegen, osztrák érdekeket szolgáló bánya ellen ..." A bányamedencében folyó sztrájk elleni fellépések mérsékelése megfelelt a koalíció helyi vezérkara pillanatnyi politikájának is. Ezzel magyarázható, hogy mind a főszolgabíró, mind a „rendőrségi kirendeltség" pécsbányatelepi kapitánya nem volt hajlandó teljesíteni az igazgatóság kérését a gyűlések betiltására, így lehetővé vált, hogy a pécsi pártvezetőség és a szakegylet következetesen keresztül vihesse egy újabb sztrájk előkészítését. 26-án a sztrájktörőket és a munkásokat provokáló gépészeket egy 400 főből álló bányamunkáscsoport megrohanta a mecsekszabolcsi kazánháznál. Elkergette a sztrájktörőket és leállította a kazánház működését, majd a György-aknai gépház megbénítására vonultak fel. A csendőrség tűzparancsot kapott, amennyiben valaki