Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
A rendőrkapitány szenvtelen jelentésébe is bekívánkozott egy-egy elismerő szó, a nagy ellenség, a szociáldemokrata vezetőség munkájáról, az éhezőkért végzett emberfeletti szervező és gyűjtő tevékenységről. ,, . . . Végh állt legelöl. A fuvaros szocialistáktól szerzett kocsikkal hétszer fordul vidéken, ahol a kapcsolatai régtől vannak. A hajnal már bakon érte, az éjszakáig fuvarozta a kenyeret, a lisztet. Hatalmas termete mindenütt látszott, ahol a nyomorultakon segíteni kellett. A bányásznép valósággal rajongva vette körül apostolát. A nagyszájú demagóg kétségtelenül nagy emberi tulajdonságokról tett tanúbizonyságot" - majd így folytatta: ,, . . . nagyon is átgondolt cselekedete mögött nem valószínű, hogy emberbarátság, hanem számító szocialista vezér rejtőzködhet, aki mindig sokat adott a népszerűségért. . ," m Egy áthidalhatatlan szakadék állt közöttük . . . Jelentősnek tekinthetjük július 25-én Pécsett, a Zrínyi utcai párthelyiségben, valamennyi bizalmi részvételével megszervezett értekezletet, ahol előadták, hogy nem folytatják a harcot, mert kimerülőben vannak. Talán nem túlzás, ha a később elért összes eredményt ide vezetjük vissza. A gyűlésen a helyzetről a bányamunkás szakegylet vezetősége adott tájékoztatást. Végh József, a további segélyezést vázolta jelezve, hogy még nagyobb tartalékok alakíthatók ki, és a kenyér-, liszt-, zsír-, cukorellátást teljesen megoldották. 11 helyi mészáros hurkát és tepertőt ingyen továbbra is kiszolgáltat a sztrájkolok részére. A szakegylet 2-300-ra teszi az összes dolgozni hajlandó bányamunkás létszámát. Szabó József véleménye a sztrájk további folytatását szilárdan megerősítette. Felkérte a szakegylet vezetőségét, hogy ismertessék az ő információit, amely szerint az országos és az osztrák sajtó visszhangja miatt a kormány, hogy a kényelmetlenségeket elkerülje, nyomást fog gyakorolni a bányaigazgatóságra. Ha most még egy hétig kitartanak, a győzelem nem maradhat el. A sztrájkvezetők, akik a harc és a visszavonulás gondolatával érkeztek, most a vezetőség tanácsára újabb kitartás elhatározásával indultak vissza a bányatelepekre. Szabó információi pontosnak bizonyultak, és július 31-én megegyezés jött létre a pénzügyminisztérium, a bányakapitányság, a bécsi és pécsi igazgatóság, valamint a megyei és városi vezetők és a sztrájkban álló bányamunkások és szakegyletek vezetőinek tárgyalásán. Az SZDP pécsi vezetősége megmentette a sztrájk idő előtti beszüntetését. A választmány Végh Józsefet bízta meg a sztrájk további vezetésével, a pécsi pártvezetőség képviseletével. A július 31-én létrejött megállapodás tükrözte a július végi erőviszonyokat. A követelések nyolcvan százalékát teljesítette az igazgatóság, a béremelést azonban eléggé bonyolult, homályos formában ígérte meg. Az eredmény azonban igen jelentős volt abban az iszonyú helyzetben, amelyet a kilakoltatás, a társládába helyezett összegek elvesztése stb. jelentettek volna. Valamennyi politikai követelést teljesítették. A pártvezetőség és a szakegyleti választmány által összehívott bányamunkásgyűlésen megjelent 800 sztrájkoló azonban nem fogadta el a megegyezést és elkeseredés hangja uralta a gyűlést. Követelték, hogy százalékosan mutassa ki a vezetőség a béremelést. 12 ' Augusztus 17-én valamennyi telepen felvették a munkát. A sztrájk részleges eredményű harcnak könyvelhető csak el, de az erkölcsi győzelem nagy hatással
