Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

ti paraszttömegeket fogadta a helyi gyűlést szervező elnökség. Négy-ötszázas csoportokban érkező járási küldöttségeket felfűtött nacionalista szónoklatokkal fogadták. A közel hatezer főnyi tömeget a pécsi vasútállomás előtti téren igyekeztek elhelyezni Apponyi és Wlassics fogadására. A tömeg egy része, mintegy kétezer fő a Majláth téren felállított tribünhöz vonult, a tervezett népgyűlés színhelyére, hogy „a szocialisták ne tudják a teret elfoglalni." A botokkal, s mint később kiderült, tőrökkel felfegyverzett rendezők az emelvény körül csoportosultak. „A nemzeti viseletben, s nemzeti jelszavakkal feltüzelt tömeg állandó tüntetéssel éltette a koalíciót, durva kirohanásokat intézve a szociáldemokraták ellen, akiket hazátlannak, csőcseléknek, söpredéknek tituláltak. Táblákon és zászlókon árulóknak bélyegezve őket."

106 A szociáldemokrata pártvezetőség az ellentüntetést a Széchenyi térről indította. Először 1400 bányamunkás indult meg az állomás felé, négyes sorokban, majd utánuk a pártvezetőség székházából, a Zrínyi utcából, közel kétezer pécsi munkás és vidékről mozgósított földmunkás, siklósi, mohácsi, pécsváradi építőmunkás. A felvonuló munkás csoportok előre tervezett alakzatban és irányban körülfogták az állomás előtt összezsúfolódott, vidékről becsődített várakozó tömeget. A koalíciós rendezők az állomás kijáratától két vonalban állították fel a tüntetőket, akik nemzeti színű zászlókkal, népviseletben, zenekarokkal várakoztak. A „mintegy háromezer főt számláló munkáscsoportok azonban sorfalaikat elnyomva, kiszorították helyükből úgy, hogy a két tábor szembekerült egymással, farkasszemet néztek, miközben mind két oldalról a másik csoport politikai jelszavai harsogtak. A feszültség növekedésével párhuzamosan a két tömeg lassan közelített egymáshoz, a rendezők alig tudták megakadályozni, hogy egymásra ne rohanjanak. Az Indóház utca felső sarkán, a mai Zsolnay szobor környékén a pécsi függetlenségi párt mintegy 600 főnyi csoportjának megjelenése az indóház előtt várakozó vidéki tömegre bátorító hatással volt és mintegy vezényszóra rárohantak a munkásokra. Szabályos utcai harc kezdődött, amelyben előkerültek a dorongok, sőt kések. A véres összecsapásnak 31 sebesültje lett. A kivezényelt lovasszázad rohama és a feltűzött szuronyú, a helyszínre futólépésben érkező gyalogság megtisztította az állomás előtti teret. Dolgozott a puskatus, villantak a kardlapok, amelyek után mindig fájdalmas ordítás harsant fel, sajnos nem kímélték sem a nemzetieket, sem a nemzetközi hazaárulókat". írta alpári hangú cikkében a függetlenségiek Egry Béla által szerkesztett lapja, a Pécsi Közlöny. A közben megérkezett pécsi függetlenségi párti csoport ellen a munkások ismét tüntetni kezdtek. Egy munkást doronggal leütöttek, erre a bányászok megrohanták az örszáz főnyi csoportot és véres összeütközés kezdődött. A munkások kiszorították a vidékieket az állomás előtti térről, aki tudott, az állomás épületébe menekült. A közben megérkező rendőrfőkapitány és egy szakasz lovasrendőr kísérelte meg feloszlatni a tömeget. Azonban pár száz méterre újra „alakulat formát vettek fel a munkások és bányászok, kimutatva támadó szándékukat..." A küzdelem leghevesebb szakasza akkor kezdődött meg, amikor a harc színhelyére megérkezett a vármegye lovasbandériurna, amelyet a függetlenségi párt az országos vezetők fogadására rendelt. Kivont karddal érkező 280 lovas óriási felháborodást váltott ki. A közben soraikat rendező munkások követelték, hogy „a kardokat a bandéristák dugják a hüvelybe" ... A felpántlikázott lovasok díszmagyarban, lenyűgöző .szép képet mutattak. A szép bandérium nemsokára siralmasan nézett ki. A nemzeti lobogók, a kivont kardok újólag felingerelték a szocialista támadókat - siránkozott a Pécsi Közlöny - és kőzáporral fogadták a bandériumot. A folytonos kőzápor miatt a lovak nem voltak megfékezhetők, egy-két lovast lerántottak a lovakról a sárba . .. valóságos csata keletkezett. . . eldördült egy lövés, amelyet számos követett . . . óriási pánik tört ki, a lovas rendőrök vágtattak keresztül kasul, és vagdalták, akiket értek . . . több sebesülés történt a lövések által is .. . a szocialisták a református egyház üres telkéhez szorultak, ahol kőrakások álltak, innen védekeztek a rendőrök ellen, hatalmas újabb