Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
a helyzetben kárhoztatta az uralkodó pártokat, akik nem éreznek felelősséget a nép iránt, a hatalom koncán marakodnak. A pártszervezet lapja szerint az eddig szervezett legjelentősebb vidéki munkásgyülésnek számít, amely után sokan kijelentették, hogy belépnek a szociáldemokrata pártba. 91 Július 23-án 2000 munkás gyűlt össze, hogy Buchinger Manó beszédét meghallgassák. A párt titkára arra figyelmeztette a munkásságot, hogy az elkövetkező nagy harcokban, amelyek a kormányválságot követően, az általános választójog érdekében a vidéki pártszervezetekre várnak, a szervezetek erősítése a legaktuálisabb feladat. A pécsi bányamunkásságot arra hívta fel, hogy a sztrájkot akkor folytassák a győzelemig, ha egységesek tudnak maradni. 92 Hosszú készülődés után nagy politikai demonstrációvá fejlesztette a vezetőség az 1905. augusztus 6-án tartott Lassalle-ünnepélyt. 3000 munkás vett részt a gyűlésen, ahol leleplezték Lassalle életnagyságú szobrát. A párt és a szakegyletek 1905 februárban megvásárolt új székházának udvarán, a Zrínyi utca 13-ban állították fel a márványtalapzatra helyezett, műkőből készült művészi szobrot. 93 Bokányi hatalmas ünnepi beszédet tartott Lassalle életéről, majd szónoklatának második részében éles támadást intézett a koalíció ellen, amely véleménye szerint „taktikázik az általános választójog kérdésével". Mint korábban minden pártszónok, akár országos vezető, akár a helyi választási bizottság bármely előadója, Bokányi is hangsúlyozta a választói követelések között a döntő sorrendet. A szociáldemokrata párt általános, egyenlő, titkos választójogot kíván, másodszor az új adórendszert, harmadszor munkásvédelem és munkabér-törvényeket, s csak azután a nemzeti és katonai követeléseket. 9 ' 1 A munkások tájékoztatásának szükségét érezve - a polgári sajtó legnagyobb pergőtüzében, amelyek nemzetietlennek, osztrák bérencnek nevezték a pártot - az országos vezetőség fővárosi rendezvényeivel közeli időben, a „pécsi párt választói bizottmány"-a gyűlést hívott össze augusztus 20-ra. Az 5000 fős gyűlésen a munkásság és a bányászság tömegei mellett nagyszámú kisiparos, kiskereskedő, sőt vidékről kisbirtokos is részt vett. Egyetlen kérdés került tárgyalásra, az általános titkos, egyenlő választójog és a szeptember 15-Í országos mozgalomhoz való csatlakozás. A pártszervezet titkára szerint „Apponyi Albert az általános választójog ellen dolgozik, a koalíciós gyűlésen ezért leszavazták; csak a király és a kormány foglal állást a választójog mellett. A Függetlenségi Párt álláspontot változtatott. A parlamenti választásók idején itt Pécsett is a választójoggal a zászlóján jelent meg a népgyűléseken, most helyette csak a nemzeti követeléseket állítja Apponyi és Kossuth előtérbe. A pálfordulásnak oka az, hogy az általános választójog megszerzésével az osztályuralom megdőlne . . . Mi nem törődünk azzal, hogy kitől és kiktől kapjuk a választójogot, mint Kossuth Lajos mondotta, hogy a jó ha az ördögtől jön is, csak meglegyen, elfogadjuk . . ." Szabó József ezután hangsúlyozta, hogy nemcsak a Függetlenségi Pártnak, hanem a koalíciónak sem hisznek többé. A gyűlés, az „országos vezetőség határozata alapján, szeptember 15-re az általános választójogért rendezendő tüntető felvonulás határozatát.dörgő éljenzés között fogadta el". A következő bizottmányi tag, Végh József élesen elutasította a Függetlenségi Párt által képviselt azon álláspontot, hogy a szavazati jogot magyar nyelvű írás,
