Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
Városi Tornacsarnok (1906) gyűlésen, majd másnap a párt XIII. kongresszusán elhatározta, hogy amennyiben a parlament nem akarja az általános választójogot törvénybe iktatni, úgy a munkásosztály azt általános politikai tömegsztrájkkal fogja kikényszeríteni. A koalíciónak a vidéki önkormányzatban a munkásmozgalommal szemben jelentkező politikája Bánffy korszakát idézte. A szakegyletek elleni sorozatos fellépései, a munkássajtó elleni támadások, a vezetők letartóztatása, a gyűlési tilalmak szaporodása nyilván azokat is kiábrándította, akik reményt tápláltak a „nemzeti és demokratikus szájtépésük" iránt, írta a pécsi vezetőség lapja 1906. szeptember elején. Ebben a bonyolult politikai helyzetben a pécsi pártvezetőség felvilágosító munkáját 1904 november legvégén a Bokányi intenciójára alakult „Választási pártbizottmány" irányította, amelynek tagjai Szabó József párttitkár, helyettese Végh József, Schmiedt Gyula választmányi tag, pártelnök, Jóna Gábor pártválasztmányi tag a pécsi földmunkás egylet elnöke, Tokody József Bodolya szociáldemokrata szervezetének elnöke, Szikora Imre, a kádárszakegylet elnöke, pártválasztmányi tag, Szőke Sándor, a Munkás lap szerkesztője, az építőmunkás szakegylet titkára. A bizottmány vezette az 1905-1906. évi választási népgyűléseket és alakította ki a Munkás politikai cikkeinek tartalmi vonalát, hogy összhangban legyen az országos vezetés elgondolásaival. Az 1905. januári parlamenti választásokra Pécsett a koalíció Wlassics Gyulát, a kormány Aidinger János polgármestert, a szociáldemokrata párt Bokányi Dezsőt jelöltette. A január 8-i választói nagygyűlésen 2000 munkás jelent meg és élesen elítélte a kormányt. Tiszát „a nép ellenségének, a legreakciósabb politikusnak . . ." nyilvánította, határozatot hoztak arról, hogy a szociáldemokraták pécsi választmányi elnöksége csak azokkal a pártokkal hajlandó együttműködni, amelyek az általános titkos, egyenlő választójogot zászlajukra tűzik. Az összes nemzeti követelést helyeslik, „ ... de nekünk munkásoknak csak csupa cicoma, hanem a legelső a választói jog, s csak utána jöhet bármi . . ." jelentette ki Bokányi után a helyi párt titkára. 86