Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
Szeptember 22-én Kiss Károly a párt rendezte népgyűlésen megtartotta választói beszédét mintegy 1600 munkás előtt. A kormányt, a parlamentet támadva végül az MSZDP választási programját foglalta össze, kifejtve, hogy követelik az általános választójogot, az adórendszer megváltoztatását, az évi 1400 koronában megállapított létminimum adómentességét, az állandó hadsereg megszüntetését és ingyenes, kötelező népoktatás bevezetését, az önálló vámterületet. Az országgyűlési választáson Kiss Karoly a pécsi választókerületben, a munkásságnak nem lévén szavazati joga, 88 szavazatot kapott Erreth János gyáros 736 és Tompa Antal 177 szavazatával szemben. 29 Érdekes módon a január eleji munkásgyűléseken többször hangot kapott szakegyleti vezetők részéről az a vélemény, hogy felesleges energia volt a képviselőjelöltek állítása, amikor eleve bukásra voltak ítélve, mert a munkásságnak nincs választójoga, a párt pedig vajmi keveset tett a kisiparosság érdekében, akiktől szavazatokat várhattak volna. Az utóbbi években, még a felvilágosító munka is lanyhult irányukban. Részint ezeknek a véleményeknek a hatására a január végi rendezvényeken előtérbe került ismét az országos gazdasági válság következtében tönkremenő kisiparosság helyzetének exponálása. 30 A pártvezetőség hivatalos jelentést adott végül ki a választásokkal kapcsolatban, amelyben értékelte a sikertelenséget. E hivatalos véleményt azonban minden polgári sajtó elutasította, csak a Munkás közölte le a párt évi összefoglaló jelentésében. Többek között a következőket írta: „ ... az országos képviselőválasztásnál jelöltünk 88 szavazatot kapott, ami két okból származott. Első ok volt, hogy a mai világrend hűséges támogatói még egy ellenjelöltet állítottak, a másik ok pedig, a választási csalás. Az urna korábban lezáratott..." A vereséget kisebbítendő, a jelentés hozzátette, hogy ,, . . . ami azonban akkor elveszett, ez év márciusában helyrepótoltuk, amennyiben egy jelöltünk a városi képviselőtestületbe beválasztva lett és 5 jelöltünk csekély kisebbségben maradt." 31 Február elején kifejezetten a kisiparosok részére hívott össze a pártvezetőség népgyűlést, amelyben biztosította őket, hogy a szociáldemokrácia hűséges"szövetségese a kisiparosságnak és helyzete megjavításáért harcol. A párt „nem akar osztozkodni sem tulajdonon, sem birtokon." 32 A kisiparossághoz, a kisbirtokossághoz közeledés felerősödését mutatja, hogy a Munkás is védelmébe vette és terjedelmes cikkekben támadva egyrészt a monopóliumokat, másrészt a kisipart a pusztulástól megvédendő, a szociáldemokráciával való összefogásra intette. A nyár és a kora ősz folyamán vidéki kisvárosokban, nagyközségekben 11 népgyűlést szervezett a vezetőség, mindenütt a községi ügyeket, a kisipar és kisparasztság helyzetének tárgyalását tűzve napirendre. 33 A munkanélküliség, a városvezetés közömbössége, újabb akcióra késztette a pártvezetőséget. 1902 július végén tartott értekezletükön, ahova a bányamunkásság és a nagyüzemek bizalmijai is meghívást kaptak, egyetlen kérdés körül folyt a vita: hogyan lehetséges és milyen eszközökkel enyhíteni a munkanélküliségen és az ennek következtében erősödő elégedetlenségen, elkeseredésen? Végh kemény bírálatot mondott az elmúlt két esztendőben a vezetőségről, amely csak nézte, hogyan válik semlegessé a munkásság a szakegyletekben, látva, hogy komolyan nem lépnek fel érdekükben. Elhangzott a bányamunkások részéről az a javaslat, hogy a párt vezessen küldöttséget a polgármester és a főispán elé. Tárják fel a nyomort, a mun-