Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

Szeptember 22-én Kiss Károly a párt rendezte népgyűlésen megtartotta választói beszédét mintegy 1600 munkás előtt. A kormányt, a parlamentet támadva végül az MSZDP választási programját foglalta össze, kifejtve, hogy követelik az általá­nos választójogot, az adórendszer megváltoztatását, az évi 1400 koronában meg­állapított létminimum adómentességét, az állandó hadsereg megszüntetését és in­gyenes, kötelező népoktatás bevezetését, az önálló vámterületet. Az országgyűlési választáson Kiss Karoly a pécsi választókerületben, a munkásságnak nem lévén szavazati joga, 88 szavazatot kapott Erreth János gyáros 736 és Tompa Antal 177 szavazatával szemben. 29 Érdekes módon a január eleji munkásgyűléseken többször hangot kapott szak­egyleti vezetők részéről az a vélemény, hogy felesleges energia volt a képviselő­jelöltek állítása, amikor eleve bukásra voltak ítélve, mert a munkásságnak nincs választójoga, a párt pedig vajmi keveset tett a kisiparosság érdekében, akiktől sza­vazatokat várhattak volna. Az utóbbi években, még a felvilágosító munka is lany­hult irányukban. Részint ezeknek a véleményeknek a hatására a január végi ren­dezvényeken előtérbe került ismét az országos gazdasági válság következtében tönkremenő kisiparosság helyzetének exponálása. 30 A pártvezetőség hivatalos jelentést adott végül ki a választásokkal kapcsolat­ban, amelyben értékelte a sikertelenséget. E hivatalos véleményt azonban minden polgári sajtó elutasította, csak a Munkás közölte le a párt évi összefoglaló jelen­tésében. Többek között a következőket írta: „ ... az országos képviselőválasztásnál jelöltünk 88 szavazatot kapott, ami két okból szár­mazott. Első ok volt, hogy a mai világrend hűséges támogatói még egy ellenjelöltet állítottak, a másik ok pedig, a választási csalás. Az urna korábban lezáratott..." A vereséget kisebbí­tendő, a jelentés hozzátette, hogy ,, . . . ami azonban akkor elveszett, ez év márciusában helyrepótoltuk, amennyiben egy jelöltünk a városi képviselőtestületbe beválasztva lett és 5 je­löltünk csekély kisebbségben maradt." 31 Február elején kifejezetten a kisiparosok részére hívott össze a pártvezetőség népgyűlést, amelyben biztosította őket, hogy a szociáldemokrácia hűséges"szövet­ségese a kisiparosságnak és helyzete megjavításáért harcol. A párt „nem akar osz­tozkodni sem tulajdonon, sem birtokon." 32 A kisiparossághoz, a kisbirtokossághoz közeledés felerősödését mutatja, hogy a Munkás is védelmébe vette és terjedelmes cikkekben támadva egyrészt a monopóliumokat, másrészt a kisipart a pusztulástól megvédendő, a szociáldemokráciával való összefogásra intette. A nyár és a kora ősz folyamán vidéki kisvárosokban, nagyközségekben 11 népgyűlést szervezett a vezetőség, mindenütt a községi ügyeket, a kisipar és kisparasztság helyzetének tár­gyalását tűzve napirendre. 33 A munkanélküliség, a városvezetés közömbössége, újabb akcióra késztette a párt­vezetőséget. 1902 július végén tartott értekezletükön, ahova a bányamunkásság és a nagyüzemek bizalmijai is meghívást kaptak, egyetlen kérdés körül folyt a vita: hogyan lehetséges és milyen eszközökkel enyhíteni a munkanélküliségen és az en­nek következtében erősödő elégedetlenségen, elkeseredésen? Végh kemény bírálatot mondott az elmúlt két esztendőben a vezetőségről, amely csak nézte, hogyan válik semlegessé a munkásság a szakegyletekben, látva, hogy komolyan nem lépnek fel érdekükben. Elhangzott a bányamunkások részéről az a javaslat, hogy a párt ve­zessen küldöttséget a polgármester és a főispán elé. Tárják fel a nyomort, a mun-

Next

/
Thumbnails
Contents