Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

lomberendezést, gőz- és elektrotechnikai felszerelést, sőt teljes felszerelésű, közepes teljesítményű gőzmozdonyokat is gyártottak.

12 1899-ben a bőriparban is megindult tulajdonképpen az üzem gépi átszervezése.

13 A helyi malomipar a század utolsó évtizedeire ugyancsak gőzerőre rendezkedett be.

14 A jelentős munkásállománnyal rendelkező söripar is áttért a gépesített gyártásra,

10 1891-ben a Hirschfeld Sörgyár magas technikai szintet mutat. A technikai forradalom teremtette meg Pécsett is az ipari proletariátus, a nagyüzemi munkás típusát. A pécsi sajátos fejlődésnek megfelelően két szakaszban: 1867-1880-ban a bányavidéken, 1890-1900 között a városban. b) Az ipari munkásság számbeli fejlődése és szakágazatonkénti megoszlása Számuk a városban fokozatosan emelkedett. Arányuk azonban nem nőtt a kisipar és a középüzemekben foglalkoztatott munkásság fölé ebben az időszakban. A vasiparban nem jellemző e folyamat. Oka: a kis és közepes tőkeerejű vállalatok termelése erősen hullámzó. Így emlékezik erről Koller Alajos volt üzemi lakatos: ,, . . . Dekonjunkturális hónapokban gyakran vissza kellett térnünk a géptől a kézifúróinkhoz, és a lemezvágó ollóhoz. Foltozgattunk és szomorúan tekintettünk - a munkaidőn túl kötelezően karbantartott - gépeinkre, amelyeket azért szívből szerettünk . . ."

16 A kisiparban foglalkoztatott munkásság létszáma általában nem csökkent, sőt néha erőteljesen emelkedett, és a századforduló után is változatlan a helyzet. A vegyiparban alkalmazott munkásság létszáma nem haladja meg a kisipari proletariátus számát. Szerkezeti átalakulás azonban jelentős. Mind több munkás középüzemben dolgozik. Ezt az átalakulási folyamatot mutatja a kisipar, a húsz főnél több munkást foglalkoztató üzemek, végül a bánya munkásállományának számszerű növekedése.

17 Pécsbányatelep a hetvenes évek végén