Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
zajlott impozáns gyűlések és tüntetések érdekes krónikái. Már a második szám arról tudósít, hogy többhelyütt a hatóságok elkobozták az újságot. Szigetváron a főszolgabíró a megrendelt újságokat lefoglalta és a munkások ellen eljárást indított. A „Fővárosi Levelek" c. rovatban éles támadást láthatunk az országos vezetőség reformista irányvonaláról. Ugyanitt derül ki, hogy a szociáldemokrata párt központi vezetősége, amely ekkor már (1896. augusztus) a reformizmus vizein evezett, a pécsi szociáldemokrata NÉPBARÁT és a VOLKS-FREUND c. újságokat, amelyet az országos pártkongresszus pártlapnak nyilvánított, törölte a szociáldemokrata újságok közül. Nem véletlen, mivel a lap valamennyi számában élesen támadta az opportunizmust, a betegpénztáriakat nyíltan elítélte. A két nyelvű lap Baranya, Somogy, Tolna megyébe is eljutott. Bátor, éles hangja hamar népszerűvé tette. A magyarországi cipész és csizmadia munkások kongresszusán, 1896. június íj-én, amikor bejelentették, hogy „Pécsett, a krankenkaszlerek hitványsága folytán megszűnt »Nepszava« helyett egy külön lapot létesítettek ..." a munkásság nagy tapssal fogadta. A pozsonyi munkások 1896. évi általános munkásgyűlése levélben köszöntötte a pécsi munkásújságot. A helyi polgári sajtó élesen támadta. A Pécsi Közlöny némi tárgyilagosságot színlelve „csak" hazafiatlansággal és „Istentagadással" vádolta. A Budapesten megjelent „Alkotmány" c. kormánypárti lap, „Forradalmi Szocializmus Baranyában" c. cikke szerint a Népbarát „ . . . a vakmerőség és durvaság tekintetében a hasonfajta lapokat messze megelőzi . . .". A polgári lap denunciáns módon fordult a hatóságokhoz „csodálkozását fejezi ki, hogy a belügyminiszter tétlenül nézi a lap megjelenését és még nem kobozták el . . .". 107 Mindezek a sajtócikkek nem maradtak hatástalanok. Zsolnay György királyi főügyészhelyettes 1896. június 15-i levelében arról kért tájékoztatást Aidinger János polgármestertől, hogy a NÉPBARÁT szerkesztői a „törvényes bejelentésnek eleget tettek-e, mert az ügyészségnek köteles példányt nem küldtek." Vaszary Gyula városi rendőrkapitány június 18-i jelentésében a szerkesztők bejelentési kötelezettségének elmulasztásáról tett feljelentést. A hatósági fellépés ennek ellenére késett. Az újságnak augusztusi számai is ismeretesek, de feltételezhető a későbbi megjelenés is. Kirsteier János ellen a rendőrkapitány a nyomozást csak szeptemberben indította meg. A lap megszüntetésére szeptember végén keletkezett rendőrségi határozat. Kirsteier János szerkesztőt és kiadótulajdonost október elején a pécsi törvényszék elé állították és 10 forint pénzbüntetésre ítélték és az újságot betiltották. Az önálló helyi sajtó elvesztése súlyos következményekkel járt. A pécsi vezetőség nem tudta elképzeléseit olyan széles körben és területen ismertetni, mint amilyenre a radikális és ellenzéki mozgalmuknak szüksége lett volna. Nagy veszteséget jelentett a „Népbarát" és a „Volks-Freund" betiltása 1896 augusztusában azért is, mert a „Fővárosi levelek" és a „Vegyes" című rovatában tervszerűen közölte az ellenzéki munkásmozgalom eseményeit, amelyek irányadóak voltak akkor is, amikor a betiltott népgyűlések miatt a pártvezetőség nem tudta a gyors tájékoztatást megoldani. A lap betiltását követően a pártvezetőség egy újabb újságalapítás gondolatával foglalkozott, okulva Brüsztl Lajos és Kirsteier János elkövetett hibáin, a hivatalos utat választva 1897 márciusában gyűlést tartott, amelyen „a magyarországi sajtó
