Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

ját. ioo tagú bizottságot választottak, amely megkezdte a május i-i ünnepség szervezését.

84 Az ország más vidékeihez hasonlóan, az általános gyülekezési tilalom ellenére, a párt vezetősége rendkívül energikus szervezésbe fogott, s igen elszánt hangulatról értesültek a hatóságok. Április 26-án szervezett építőipari munkásgyűlésen Szabó József kijelentette, hogy „ ... az építőmunkásság szuronnyal szemben is fel fog vonulni és bátrak lesznek a zsarnoksággal szemben"! A kőművesek mindig bátrak voltak és nem sajnálták erejüket a szocializmusért. Most sem ... a városba rendelt karhatalom és a huszárság csak a gyűlöletet fokozza ... a város vezetősége rövidlátó . ..". Schmira szerint: „ . .. Tüntetni kell minden igaz szocialistának ... a szuronyon és puskán fekvő hatalomnak meg kell hátrálni .. .'

,85 A május elsejei tiltó határozat ellenére a pártvezetőség 3000 példányban nyomtatta ki májusi felhívását, amelyet besúgók nyomán a rendőrség elkobozott. Galambosi Jánosnét, aki a szerzőséget vállalta, kiutasította a városból. A nagyarányú előkészület láttán a várost megszállták a katonai, csendőri alakulatok. A rendkívüli intézkedések nyomán hadgyakorlat képét mutatta a város és a bányavidék. A székesfehérvári kerületi parancsnokságtól 40 főnyi különleges csendőrosztagot vezényeltek Pécsre, és egy ezrednyi katonai erőt állítottak készenlétbe.

86 Az üszögi erdőbe kisebb csoportokba vonult ki a munkásság, ahol végül ötezer fő gyűlt össze. A munkásindulót éneklő tömeget szétoszlatással fenyegette meg a főkapitány. A fegyveres túlerő nem tette lehetővé, hogy a vezetőség a tüntetést megkockáztassa. Május 15-én újabb gyűlést hívott össze a pártvezetőség, amelyen 4000 munkás jelent meg. Az általános titkos választójogról szóló népgyűlés roppant feszült hangulatban folyt le. A rendőrségi nyomozók jelentése szerint „ . .. nagyfokú türelmetlenség észlelhető a munkásság között, mert a választójogért folyó demonstrációk, gyűlések teljes eredménytelenséget mutatnak, ami vezéreik és szónokaik szerint azt jelenti, hogy a munkásságot nem tekintik semminek a parlamentben ülő urak . . ,"

87 Június közepén a fővárosban és az ország legtöbb városában egymást érték az általános választójogért rendezett gyűlések, tüntetések. Fokozódtak a karhatalom brutális fellépései. A fővárosban június 26-án tíz nagygyűlést tartott az MSZDP, amely mind az általános választójogért folyó küzdelemmel foglalkozott. Szegeden 7000 munkás követelte az általános, titkos, egyenlő választójogot. Ugyanezen a napon zajlott le Pécsett a pártvezetőség által szervezett legnagyobb politikai megmozdulás is, amelyet a karhatalom, rendőrség brutálisan elfojtott. A 19. századi pécsi munkásmozgalom egyik legharcosabb akciója volt. A pártvezetőség már június 19-én népgyűlésre kért engedélyt, amelyet a város polgármestere tudomásul vett, majd ezt követően a tüntető felvonulást is. Az események előtt huszonnégy órával a tüntetésre kiadott engedélyt azután visszavonták, de annak széles körű kihirdetésére már kevés idő volt. A párt vezetősége nem vette tudomásul az ellentmondásos intézkedést és lapjában nem kívánt visszavonulót fújni. Az első ötszáz fős tüntető csoportot a bányamunkások jelentették, akik a keleti városrész felől a főutcán vonultak fel 1897. évi tüntetéshez hasonló módon, csak a jelszavak hangzottak keményebben: „Éljen a népjog! Le az urakkal! Vesszenek a burzsoák!" A karhatalom megkísérelte a tömeget megállítani. A felszólításnak