Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

AZ IPARI MUNKÁSSÁG KIALAKULÁSA ÉS HELYZETE A KIEGYEZÉSTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN I. A tőkés ipar A Délkelet-Dunántúlon Pécs jelentős központja volt a tőkés ipar fejlődésének már a 19. század negyvenes éveiben is, azonban elmaradt közlekedési úthálózata miatt egyoldalúan, csak a Mohácsnál adódó víziút elérésével számíthatott arra, hogy a manufaktúra ipara által megtermelt áruit értékesítheti. A közel negyven kilométernyi rossz minőségű út azonban rendkívül megnehezítette a szállítást, továbbá meg is drágította. Az ötvenes évekre egy sor vállalkozás a tőkés versenyben elbukott, főleg a protekcionizmussal felnevelt osztrák ipari termékek beáramlásával nem bírta a versenyt.

1 Pécs elzártsága következtében az egész kapitalista ipar fejlődésének, mindenekelőtt a bányászat nagyipari nívóra történő kifejlesztésének kulcskérdése a vasúti összeköttetés megteremtése volt. 1857-ben épült meg a Pécs-Üszög-Mohács közötti vonal, amelyet azonban hosszú ideig csak az osztrák tőkés vállalat, a DGT használt a szén szállítására. Ez a bányászat ugrásszerű fejlődéséhez vezetett, de nem érintette egyelőre az egész pécsi ipart. A Nyugat felé irányuló közlekedési utak télen és kora tavasszal szinte járhatatlanok voltak a Délkelet-Dunántúl vármegyéiben. Karbantartásuk, újjáépítésük alapját képező technikai bázis gyenge volt és ennek következtében az év jelentékeny részén nem lehetett használni. Az 1853-ban alakult és rohamosan fejlődő DGT vállalatai számára létkérdéssé vált a nyugati irányú vasúti összeköttetés is. A DGT szorgalmazására a Darmstadti Kereskedelmi és Iparbank a nürnbergi Clamerklett érdekeltség finanszírozásával 1868-ban át is adták az új összekötő vasutat, amely az osztrák államvasutak ún. „déli vasútjához" csatlakozott Barcsnál. Ezzel Nyugat felé is megnyílt Pécs számára a kereskedelem, de szintén elsősorban a szénszállítás szempontjából lett hatalmas jelentősége.

2 Közel három évtizeden át 1850-1880 között Pécsett elsősorban azok az üzemek tudtak megerősödni, amelyek a helyi piacra dolgoztak. Ezek olcsó áruikkal a pécsi baranyai tájpiacon monopoüsztikus helyzethez jutottak és egyelőre nem fenyegette őket sem az osztrák sem a fővárosi nagy gyárak versenye. A vasutak megépülését követően, különösen 1882 után, a Budapest-Dombóvár-Pécs vonalon azonban nemcsak a helyi piac termékei juthattak el újabb területekre, hanem a nagy ipari régiók árui is betörhettek a tájpiacra. il