Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

okuk az elégedetlenségre, a bérek Pécsett magasabbak mint a fővárosban, az állami kötelező betegbiztosítás megteremti a biztonságukat, kár lenne, ha a .rendzavarókra hallgatnának . . "

2Í A lap nyilvánosságra hozta a pécsi pártszervezet és a betegsegéiyző kapcsolatát. A kemény hatósági intézkedések egyre inkább megnehezítették a betegsegélyező működését. A munkásság megkísérelte védeni az egylet függetlenségét. „Mindenütt kemény viták zajlanak a munkaadó és a munkások között a kötelezően elrendelt betegpénztárak létesítése miatt. Az új pénztárba 5-5 tagú bizottság megválasztását írta elő a kapitányság, amelyek a munkások és munkaadókból állanának. A munkásság azonban ekkor még ellenállt. Nem jelentek meg a hatóság által előírt gyűléseken."

22 1892 nyarára a törvény értelmében, az elsőfokú városi iparhatóság utasítása alapján, a munkás betegsegélyező egylet pénztárrá alakult, ahova a munkások kétharmad részt, a munkaadók egyharmad részt kötelesek befizetni. Az egylet minden más funkcióját megszüntette a rendőrség, amely a pénztár működését és az összegek hovafordítását is ellenőrizte. A munkásság nem fogadta el a hatósági döntést és távol maradt az 1892. júniusi alakuló közgyűléstől. A hatósági újabb felhívásokra és nyomásra a pénztárba kényszerült 1300 munkás - mivel azzal fenyegették, hogy a pénztári befizetései elvesznek - végül is megjelent az újabb közgyűlésen. A pécsi pártvezetőség elszántan küzdött a vezetőségi funkciókért. 1892. június 4-i vezetőségválasztó közgyűlésen közel másfélezer munkás jelent meg a rendőrség szerint, amely a tagság teljes létszámának felelt meg. Kollonits Imrét, aki lemondott a pártvezetőségben és egyleti vezetőségben viselt tisztségéről, a betegsegélyező munkás pénztár elnökévé választották. Kollonits Imre becsületes gondolkodású munkás volt, de nem tartozott a kilencvenes évek pécsi szociáldemokrata radikális vonalához. Elnökké választása azonban a szociáldemokrata vezetés további megerősödését jelentette a pénztárban. A hatóság által javasoltak közül még a választmányba sem került be senki.

23 Kollonits Imre az elnöki székben maradt több mint egy évtizedig. Az 1891. XIV. Tc. alapján az egylet anyagi bázisából roppant mértékben megnehezült a pénzeszközök átáramoltatása a párt politikai és felvilágosító munkájának támogatására, de mégis fennmaradt némi lehetőség az egylet által szervezett ünnepélyek, rendezvények, gyűjtések stb. alkalmával. Az egyletből alakult pénztár működését csak akkor ismerték el, ha az összes alapszabályát a törvény előírásának megfelelően módosította. Ez azt jelentette, hogy a segélyezési rendszerét meg kellett változtatni, megszűnt a korábbi nagyfokú önállósága. A taglétszámot korlátozták. A korábbi munkásigazgatás és felette a formális hatósági ellenőrzés is megszűnt. A törvény 79. §-a értelmében a városi rendőrkapitányság alá került. Az önálló munkásegylet lényegében egy állami felügyelet alá tartozó, a munkásság korlátozott részvételével működő, segélyező intézménnyé változott. A munkásságnak mint tagságnak a befolyása rendkívül csökkent.

24 A pécsi egylet működését vizsgálva le kell szögeznünk, hogy bár mint anyagi forrás elveszett, de mint kulturális és felvilágosító munka végzésére alkalmas fórum továbbra is megmaradt. A pártvezetés alatt működő Pécsi Munkásképző Egylet vezetősége és a segélyző egylet 1893-tól a legszorosabb kapcsolatban volt. Havonta közös rendezvényeket tartottak és a bevételén közösen osztoztak. A rendez-