Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

Az MSZDP pécsi szervezetének megalapítása félévszázadra szóló jelentőséggel bírt a helyi munkásmozgalomban is. Mint látható a szervezettségének új feltételei jöttek létre és új eszmei és politikai alapokra helyeződött a mozgalom. A helyi vezetőszerv tehát elnökségből és választmányból állt, amely a maga kebeléből megválasztotta a politikai szervezőmunka és a napi politika ügyeinek vezetésére alkalmas „Tízes Bizottságot", amelyben a pécsi városi munkásság és a bányamunkásság volt képviselve. A szociáldemokrata szervezet vezetőségének első lépése a már korábban tervezett „Pécsi Munkás Kör" megszervezése és megalakítása volt, amelyet klubszerűén kívánt volna fenntartani a napi vitákra, képzésre, szervezkedésre a „Pécsi Munkások Általános Önképző Egylete" helyett. A munkáskör az új pártvezetőség szerint a „párt működésének szervezeti alapja" let volna. Pálfy Gyula május 31-én nyújtotta be a kör alapszabályait. A pártvezetőség tájékozottságára vall, hogy indoklásul az országban sok helyütt megalakult vagy éppen alakulóban lévő szociáldemokrata munkáskörökre hivatkozott. A polgármester két és fél hónap múlva foglalkozott a beadvánnyal és jóváhagyási javaslattal felterjesztette a belügyi kormányzathoz. A leiratban a Belügyminisztérium óvatosságra intette a helyi hatóságokat, célozva arra, hogy Csorváson, Gyomán, Bánfalván, Békéscsabán, Kondoroson, Tótkomlóson, Nagyszénáson, Békésen, Orosházán, Győrött, Szarvason, Endrődön, Szabadszenttornyán is munkáskörök alakultak. A leirat feltette a kérdést, hogy „ . . . vajon nem tartozik ezen alakulandó kör azok sorába, amelyek újabb időben (ti. a szociáldemokrata szervezetek megalakulásának idején, 1890. .december - 1891. június! - Sz. L.) ...új társadalmi mozgalom eredményeképpen keletkeztek és csakhamar zavargásokat eredményeztek. . .?"

15 A pécsi pártvezetőség az ország valamennyi helységében szervezkedő munkáskör-alapító mozgalomhoz hasonlóan tovább küzdött e szervezet legalizálásáért. Augusztusban újra kérvényezte, de a megyei főispán elutasító javaslatával került ismét a Belügyminisztériumba. A működés lehetőségét elvető főispáni felterjesztés rendkívül jellernző módon indokolja a szervezet működésének megakadályozására irányuló helyi törekvéseket, összefoglaló véleményében többek között a következőket írta: Részemről nem pártolhatom ezen munkáskör alapítását, mert itt már elég munkásegylet működik, melyek tagjai anyagi támogatásban is részesülhetnek, majdnem minden családfő tagja egy ilyen egyletnek. Tekintettel tehát arra, hogy hasonnemű munkásegyletek már léteznek, tekintettel továbbá arra is, hogy a Phyloxera következtében jelenleg a munkáskínálat oly mérveket öltött, hogy a kereslet messzire túlhaladva, a munkának árát a megélhetés szükségleteinek fedezésére redukálta, egy oly egyletnek létesülése, amelynek czélja „tagjainak felvilágosítása" a jelen körülmények között nem csak, hogy előnyösnek nem találhatom, de határozottan károsnak kell jeleznem .. ,"

16 A pártvezetőség 1892-ben is újra kísérletet tett/hogy a pártmozgalmat a munkáskör védőfalai közé helyezze. A betegsegélyező egylet választmánya nevében nyújtotta be a kérést, számítva tekintélyükre. Azonban most a rendőrkapitány buktatta el véglegesen az ez irányú törekvéseket. 1892. júliusi jelentésében a harmadszor benyújtott alapszabályokhoz azt fűzte hozzá véleményül, hogy ,, . .. a munkáskör eszméje az Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkant Egyletből indult ki, mely egylet pedig épp most nyújtotta be alapszabályait aziránt, hogy 1891. évi XIV. t. c. értelmében megkívánható nyilvánossági joggal ruháztassék fel és ezen törvény korlátain belül működjék ... s mivel ezen egylet a tulajdonképpeni célja veszélyeztetése nélkül nem foglalkozhat I02