Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás

K1=Í765: Mont. 468., Mont. 469. — K2= 17Ô5: Pvárad (lajstromozatlan), 1786: Pvárad, 9. d., 1790k.: Pvárad (lajstromozatlan) — Fl=1783: Az I. orsz. felvétel térképei — Eis.=1792/1823: Eisenhut: Oppidum Mohács (térkép Mohács környékéről) — Lip.=1808: Lipszky: Repertórium locorum ... Hungáriáé ... — Kocz.:=1838: Koczián Josef: Baranya Vármegye Föld Abrosza — K5=1865/ 1866: Mont. 423. d. — K8=1813: BiÜ 46, 1858: BiÜ 614, 1868: BiÜ 814, ?: BiŰ 815, 1871: BiŰ Tkv., 1880: BiÜ kim., 1885: BiÜ 615, 1889: BiÜ 816 — K9=1854: BmK 287 — K12=1866/85/92: Kataszt. színes birtokvázrajz és Tkvi dűlőjegyzék, 1900k: Tkvi dűlőjegyzék, 1866/84/88: Kataszt. színes birtokvázrajz — P: 1865 — K16=1882—84: A III. orsz. felvétel térképei — F4=1924—27: A IV. orsz. felvétel térképei — W. Száz=1935: 672. p. — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2: 1978 — R=Ravasz János: A 700 éves Szederkény, Pécs 1973. Gyűjtötte: dr. Hoffmann Ottó főisk. docens — Adatközlők: Bősz Lajosné 81, Guthné Metzing Zita 61, Hauckné Metzing Hedvig 59, Hetényi Árpád 25, Hetényiné Mammel Anna 73, dr. Hoffmann Ottóné Witzl Gizella 42, Hoffmann Virgil 83, Hohmann Péter 69, Irikov György 59, Kochné Metzing Regina 54, Lóczy László 50, Mózer Fülöp 65, Perlakiné Eisenschenk Adél 62, Ravasz János 60, Reger Ferencné 77, Tóthné Erdei Anna 57, Schwell Frigyes 64, Weber Péterné 80, Witzlné Guhr Paula 75 é. 218. BABARC Babarc, -on, -ru, -ra, -i: n. Pávác 'Bawaz', in, ujj, jon Pávác, Pávácar [Deft: Baborcsa Kl, Kocz: Babartz Fl, Eis: Baborcz BC1, 4—6, 8, SchQl—9, K2, 2/b, 8, 9, 12, 16, F4: Babarcz P: Babarcz, n. Baverez K12/b, 12/c, 17, Hnt, Bt, MoFnT2: Babarc] — T: 1905 ha/3310 kh — L: 1151. A török hódoltság alatt is lakott falu volt; lakói a 17. század végén magyarok. 1720-ban kezdődött a németek betelepülése. 1724-ben a németek száma 50% fölé emelkedett, rövidesen 75% körül állapodott meg. A múlt század második felében a magyarok száma fogyni kezdett. 1930-ban 129 magyar, 1388 német, 3 horvát és 1 szerb anyanyelvű élt itt. 1970-ben 471 magyar, 700 német és 1 délszláv lakosa volt. — A német szájhagyomány ellentmondásosan őrizte meg a település történetét. Az egyik nézet szerint a község É-i része és a mai központ volt a régi magyar falu, s idetartozott a Magyar utca (21. sz. név). A n. Altdorf (48. sz. név) a régi magyar falut jelöli. Az első 16 német család elkülönülten a Sváb falut (79. sz. név) kezdte építeni, s csak később terjeszkedett É felé, míg a két település össze nem ért. A magyarság a Magyar utcába szorult, s ott új templomot épített. — A második változat szerint a török idők után a magyarok száma annyira megfogyatkozott, hogy csak a Magyar utcában laktak, a bevándorló németek viszont a falu mostani központjában telepedtek le először. Eszerint az Altdorf a legrégibb német falurészt jelenti. A második vagy harmadik hullámban érkező 16 család már távolabbi helyre szorult: a kisebb telkekből álló Svábfalut, ill. utcát építette fel, földet pedig a Tizenhatos dűlőben (145. sz. név) kapott. Az utóbbit vö. Erdősmecske, Palotabozsok, Véménd stb. Schwaben- előtagú dűlőivel! — Az 1941-ben 39 főre csökkent magyarok leszármazottai őslakosnak vallják magukat. Az 1945 után kitelepített német ajkúak helyére érkező magyarok Szabolcs és Zala megyéből, a Dráva mellékéről (Drávacsehi, Drávaszerdahely, Kovácshida), valamint a Felvidékről (Hontfüzesgyarmat, Léva, Negyed, Rimaszombat) települtek ide. — A helynevet a magyarság egy Boborc nevű magyar vitéztől eredezteti, ill. népetimológiával vallásháborúval, 'papok harcával' (papharc > Babarc) magyarázza. Az utóbbit a babarci területhez viszonylag közel lezajlott mohácsi csatával is kapcsolatba hozzák, mivel ott — Brodarics szerint — hét püspök áldozta életét. — P. sz. "Lakói németek. A falu neve németesen Baverez. A rajnai tartományokból telepedtek ide. [Vávercz?] ... A falu környéke régen a pécsváradi apátsághoz tartozott... Magyar lakói még a török előtti magyarság ivadékai". — A viszonylag kevés számú térkép névanyaga érdekes változásokat tükröz. A 18. század végi uradalmi és alapítványi térképek, valamint az 1853-as kataszteri térkép régi magyar dűlőneveket tartalmaz, az 1865. évi kataszteri színes bir-