Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

I. BEVEZETÉS - 2. A nevek írásmódja és a hangjelölés kérdései

2. A nevek írásmódja és a hangjelölés kérdései A szóbeli neveket a dialektológiai vizsgálatok kívánalmait is figyelembe véve (lásd: Magyar Nyelvőr XCIV, 94—98.) fonematikus írásmóddal jegyeztük le; így is közöljük. Például: 259/98. Gólásfa 259/100. Csepör-högy. A szóbeli nevek helyesírásában, szűkebb értelemben az összetett földrajzi nevek névelemeinek tagolásában a FÖNMÍSZ-t követtük. A „Mutató"-ban a szóbeli földrajzi neveket mai köznyelvi formájukban, az akadémiai helyesírás szabályai (FÖNMÍSZ) szerint közöljük. Az írásbeli neveket betűhíven vettük fel a névmutatóba. — A magyar nevek fonematikus írásában követelményeink szerények voltak. A gyűjtőktől és az ellenőrzőktől csupán azt kértük, hogy jelöljék a zárt ë hangot, a magánhangzó hosszúságát, rövidségét, a köznyelvitől eltérő hasonulásokat (63/106. Nagy-sár: Nassár 63/125. Hatfani-mező), a köznyelvi helyesírásban Zy-nal jelölt hangnak l vagy j betűvel való írását. A hangszínárnyalatok jelzéséről (bár itt-ott tanulmányozható a gyűjtőlapokon) Baranyában is lemondtunk (lásd: SMFN 13.). Terveztük, hogy jelöljük az ormánsági diftongusokat. Az egyenetlen gyűjtések, az ellenőrzési és nyomdatechnikai nehézségek miatt lemondtunk a diftongusok jelöléséről, és helyükön csak hosszú egyes hangzókat tüntettünk föl. A német és szerbhorvát szóbeli neveket a magyar fonematikus lejegyzés betűivel tesszük közzé. A német szóbeli nevek lejegyzésében a magyar köznyelv betűjelein kívül a következő betűket használtuk: à — rövid, illabiális, á-féle hang (NB ! A nyomda betűkészletében nincs ponttal jelölt a, ezért — jobb híján — à betűjel utal az a hang rövid és illabiális voltára) ; a — szóvégi, tökéletlenül képzett, rövid e-szerű hang ; ë = rövid, zártabb e'-féle hang; e" = hosszú, nyíltabb e; a = hosszú a-féle hang. h = ch helyett, ich-Laut és aoh-Laut értékben egyaránt h-t írtunk. — A német diftongusokat nem mindig jelöltük. A német nyelvjárási nevek köznyelvi megfelelőit Gerstner Károly, Hoffmann Ottó, Pesti Jánosné, Rónai Béla és Takács József né állapította meg. A német nevekben — gyakran — az ng hangkapcsolatban az n fonéma veláris zöngés nazálissá alakult. — A görög éta betű helyett magyar n betű jelzi ezt a hangot. Pl. Land Viza 'Lange Wiese'. A szerbhorvát szóbeli nevek hangmegjelölésében a magyar köznyelvi betűjeleken kívül használjuk az á betűt illabiális à értékben, az ë betűt az e, é-féle hangok jelölésére. A szerbhorvát nevek hangsúlyviszonyainak pontos jelöléséről lemondtunk. Mivel a szerbhorvát mássalhangzók jól leírhatók magyar betűjelekkel, csak a következő jeleink térnek el a szerbhorvát betűktől: a palatalizált c, â magyar megfelelőjeként ty, gy betűt írtunk; a c, c affrikáták jelölésére magyar c, cs betűt használtunk. A német nevek egybeírásában, különírásában a német helyesírási szabályzatot vettük alapul (Der Große Duden 1969, Leipzig, 616—622.). A szerbhorvát nevek köznyelvi írásmódjában mintának tekintettük a Kovács Kálmán szerkesztette ,,Szerbhorvát—magyar szótár" I—

III. kötetét (Novi Sad, 1971.). — A szerbhorvát nevek köznyelvi megfelelőit Barics Ernő, Neduçsin Dragutin és a közzétevők állapították meg. to