Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 134: Pécs város

gyoróbokrokról kapta a nevét. 62. Kendörfőd [K8: Kender földek: Kenderesek, Kenderföld; sz P: Kender föld] S, sz, r. 63. Bitófa: Kendör-düllő [K12: Kender dülő] S, sz, m. 64. Kis-kendörfődek [K12: Kenderföldek] S, r. Rövidebbek voltak itt a földek. 65. Vájogvető-gödör G. Vályogvető hely volt Hernádfán. 66. Kerti-mező [K12: Kismező, Kerti mező] S, m. A falu kertjei mellett van. 67. Beső-düllő: Belső-telekre-düllő [K2: Belső telekre Dülő, Beltelkekre dülő; sz] S, sz. 68. Csobokai ut [K2: Csobokai ut] Űt. Csobokára vezet. 69. Kendör~tó [K12: Kendertó OrmSz: Kendör tó] Régen tó volt, kiszáradt. Kendert áztattak benne. 70. Kerek-megye: Kerek-megyei-düllő [K8: Kerék megye: Kerekmegye] S, sz, r. 71. Ásó-rét S, r. 72. Bitófa, '-ra S, sz. Nem hallottak arról, hogy ott bitófa állott volna. 73. Főső-düllő [K12: Felső dülő; sz] S, r, sz. Az Alsó-dülőhöz viszonyítva. 74. Asó-mezö [P: Alsó Mező] S, r. A falutól délre esik. (Pestynél van Felső Mező is.) 75. Ásó-dűlő S, sz, r. 76. Kis-erdő [K12: Kis erdő; e Nyr: Kis erdő; e] S, sz. Régen erdő volt. Ma szántó. 77. Csapás, -ra [K8: Csapáson felyül] S, 1. 78. Határ-árok [Kl: Ranódfai Ér MoFnT2: Dóczi-árok] Vf. Ez ma a határ Gyöngyfa (a régi Hernádfa) és Magyarmecske között. 79. Dóci-puszta: Puszta: Pusztahát. A. sz. Léderer Dóci nevű egykori tulajdonos irtatta ki az erdőt, s a helyén pusztát építtetett. Lebontották. Az adatközlők nem ismerték: Ilyen nevek gyűjtésünkben nem fordultak elő. Nem tudtuk lokalizálni: K12: Szató, Szátóláz K8: Szénégetés; e K9: Bakto, Baktó; e Kl : Nagy Paszti nevű szántók Kl : Szent Gáli Viz Kl : Ránodfai Szabtak alla Kl: Láz Rét, Láz nevő Rétek, Lázok Rét, Laz Rétje Kl : Kerek Rét, Kérik Rét, Kérik Réttye Kl : Gyümöltsös Rét Kl: Ránodfai Major Kl: Szt. Páli Viz, Szentpáli Viz, Szent Páli Viz Kl: Marha Delelő, Marha Delelő Hel Kl: Nagy Cser Erdő Kl : Szílső Szántás Kl : Delelő Rét, Delelő Hel Kl : Kankalékos Kut, Kankílokos Kut Kl : Dömös Fölgye, Dömös Földgye Kl: Ják Háza Kl: Ják Háza Rét. Az írásbeli nevek forrásai: Kl = Bm. L. Inq. III., XVI. — K8 = 1851, 1864: BiÜ 246., 741., 742. — K9 == 1856: BmK 265. — K12 = 1865/82/90: Kat. térkép — P = 1865 Hnt: 1973 — MoFnT2: 1978. Gyűjtötték: Tihanyi Erzsébet és Sebők Ágnes főiskolai hallgatók. — Adatközlök: Bóli Ferenc 49, Bóli Ferencné 45, Kisfali József 75. 17 1. BAKSA Baksa, '-n, '-ru, '-ra, -i [BC1, 2, 4: Baxa BC5—8, SchQl—9: Baksa K6: Baxa K8/a, K8/b, K9, KIO, 12, P, Hnt, Bt, MoFnT2 : ~] — T: 1382 ha/2401 kh — L: 635. A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott magyar falu volt. Törzslakossága azóta is magyar. A múlt században lassan betelepült németség száma a század közepén volt a legnagyobb (1850: 20%, 109 fő), majd az 1. világháború idejéig lassan csökkent. 1930-ban 592 magyar, 1 horvát és 1 egyéb anyanyelvű lakosa volt. 1970ben Rádfával együtt 576 magyar és 48 német anyanyelvű élt itt. — P. sz. „Magyar falu régóta. Báró Vécsey a lelkészlakká alakított régi kis szerű baksai várat gazdatiszti iákká tette, s a még tető nélkül fenn állott ariánus puszta templomot végkép elpusztította". (A vár és templom helyéről az adatközlők nem tudtak felvilágosítást adni.) Baksa [1247/1412: Boxa, Baxa: Györffy 1:277.] Puszta szn.-ből alakult magyar névadással; vö. 1226/1550: Boxam [lat. tárgyragos alak] szn. (VárReg. 342.) Az alapjául szolgáló szn. valószínűleg szláv eredetű; vö.: szb.-hv. R. Boksa < Bogsa szn.; le. R. Bogsza szn.; or. Burma szn. A m. R. Boksa szn.-nek a bak fn. származékaként vagy török jövevényként való magyarázata kevésbé meggyőző. (FNESZ. 79.)