Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 13—108: Szigetvári járás

egyéb anyanyelvű lakója volt. 1970-ben is lakott hely. A Tóti névre lásd még Csánki 2:652. 59. Tóti-vőgy [K12: ~] Vő, Mf, sz, r. 60. Tóti ut Űt a Tóti-völgy nevű dűlő mellett. 61. Lakácsai ut Űt a D-en szomszédos Lakócsára. 62. Vargapuszta Pu volt, most S, sz. 63. Páprányos, -ba [MoFnT2: Tóti-erdö] S, Mf, valamikor sz, most e. 64. Fás-legellő: Bihalegellő S, 1. 65. Liget, -re [MoFnT2: ~] S, sz. 66. Bunkër-rét S, Mf, r. A 2. világháborúban bunkert építettek ide. 67. Zsidópuszta [MoFnT2: ~ -i dűlő] Pu volt. A hozzá tartozó földterületnek zsidó bérlője volt. 68. Födőpupi ëggyes [K12: Régi tóti gerend] Ds, sz. 69. Födőpupi kettes Ds, sz. 70. Födőpupi hármas Ds, sz. 71. Korcsonya, '-ba [K12: Korcsinai dűlő MoFnT2: Korcsina] S, e, sz. 72. Korcsonya ëggyes S, sz. 73. Korcsonya kettes [K12: Korcsinai calcatura] S, sz. 74. Birkalegelő [K12: ~] S, 1. 75. Drávafoki ut Üt. Drávafokra vezető műút. 76. Ligeti-legelő S, 1. A Liget nevű dűlőtől DK-re. 77. Korcsonyai-kanáris Cs. A Korcsonya nevű dűlők és a falu D-i határa. Az adatközlők nem ismerték: 68. K12: Régi tóti gerend. Nem tudtuk lokalizálni: Ilyen nevek gyűjtésünkben nem fordultak elő. Az írásbeli nevek forrásai: Kl == 1758: GT. 14 — 1758: GT. 134 — K12 = 1883: Kat. térkép — P: 1864 — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2: 1979. Gyűjtötték: Vlaics Ljubica főisk. hallgató és dr. Rónai Béla főisk. tanár. — Adatközlők: Gelencsér István 80, Litter Antal 70, Mohácsi Gusztáv 48 és Szohr Antal 54 é. 108. ENDRÖC Endrőc, -ön, -rü, -re, -i [K12, 16, Hnt, Bt, MoFnT2: ~ SC6, P: Endröcz] — T: 1132 ha/1959 kh. — L: 558. A török hódoltság alatt elnéptelenedett. Csak a 19. század elején alakult ismét önálló helységgé. A faluba magyar és német nyelvű lakosság érkezett. A múlt században a falu mellett jött létre Endrőcpuszta, főleg magyar cselédséggel. A falu német lakossága századunkban vált kétnyelvűvé. 1900-ban még 154 német és 8 egyéb anyanyelvű lakója volt. 1930-ban Endrőcön 408 magyar, 22 német anyanyelvű, Endrőcpusztán 129 magyar és 21 egyéb anyanyelvű élt. 1970-ben 177 magyar, 293 német és 78 délszláv származású lakta. Jóllehet magyarul az egész lakosság beszél, a község nyelvjárása erősen keverék jellegű. 1945-ig a faluban általában németül beszéltek, de horvát eredetű lakosai is vannak a községnek. A németek kitelepítése után sok helyről települtek be magyar anyanyelvűek. A határ uradalmi jellegű névanyagát magyarul nevezik meg, az e hangokat a német eredetűek zárt è'-vel, a horvátok nyílt e-vel ejtik. — P. sz. „A község 1846-ik évben keletkezett az előtt Endrőcz nevezetű erdő borította a tért. Az uradalom munkás kéz hiányában ezen Endrőcz nevezetű erdő részt különféle helyekről népesítette be lakják németek. A név eredetét vette Endrőcz nevű erdőtől". Nh.: A falu helyén tölgyerdő volt, az első házak állítólag a kivágott tölgyfarönkökre épültek. Fcs.: A teklaiak az endrőcieket nyuszkáknak csúfolják. Két bolondos ember egyszer tejesfazékba káposztalevelet tett, s így fogtak a kertben nyulakat. Endrőc [1479: Endrewcz: Csánki 2:603]. Vitatott eredetű. Talán a m. Endre szn. kicsinyítő-becéző alakjából keletkezett. Alakulásmódjához vö. gyerek: gyerkőc(e). Némelyek szláv hn. átvételére gondolnak: vö. szb.-hv. Ándrijevci [többes sz.] hn.; szín. Andrejci [többes sz.] hn. (FNESZ. 202.) 1. Bíró háza É. 2. Téglásház É. A téglaégetők laktak benne. 3. Régi iskola É. 4. Birkásház É. Tulajdonosa juhász volt. 5. Harangláb É. 6. Tégla-gödör G. Az