Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 13—108: Szigetvári járás

81. MERENYE Merenye: Merönye, '-be: '-n, '-bü: '-rü, '-be: '-re, -i [SCI, 3—8: Merenye SC2: Merenje Akv. 1735—1736: Merendia, Meregnie Akv. 1769: Merengye Akv. 1741 —1772: Merenye K9, 12, 14, P, Hnt, Bt, MoFnT2 : Merenye] — T: 1444 ha/2509 kh — L: 531 A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott helység. A 17. század végén a környék egyik legnagyobb lélekszámú magyar települése. Lakossága azóta is magyar. Csak időnként, a 18. század második felétől tűnt fel egy-egy német család. — 1930-ban 369 magyar, 4 német anyanyelvű, 1970-ben a külterületekkel együtt 515 magyar lakója volt. — P. sz. „A község a most idők előtt mindig ezen nevel Merenye' volt és marat is. A Török uralom alatt már fennállt, és virágzó helv., hitvallású egyház volt. Temploma kövei Szigetvár erősítésére hordattak el, — mint az egyház történeti jegyzőkönyve szo hagyomány után bizonyítja". — A. sz. a mohácsi csata idején egy ember kivételével mindenki elmenekült a faluból. Az otthon maradtat Merenye Dénesnek hívták. Pincét ásott, és abban bújt el. ö a falu névadója. Előző nevére nem emlékeznek. — A környékbeli településekről szóló versezet így emlegeti: „Jó k'önyeres Merenye". — A. sz. mindig nagyon jó gabona termett a földjein, s lisztjéből finom kenyeret sütöttek. Merenye [1192: ? Merenye (az adat közlése nélkül): Bp. Tört. 1: 274; 1417: Merenye: Csánki 2: 628]. Puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló szn. szláv eredetű; vö. szb.—hv. Mrnja szn. L. még szb.—hv. Merenje 'helység Zágrábtól északnyugatra'; (FNESZ. 418.) 1. Főszög Tr. A templomtól É-ra. 2. Fő utca [Kossuth Lajos ü] U. 3. Téeszrnűhej A tsz szakiparosainak műhelyei. 4. Tőttés, -re Ût a réten keresztül Tótszentgyörgyre. 5. Magyarék háza É. Tájékozódási pont a Tőttés elején. 6. Iskola, '-ba É. 7. Egészségház É. 8. Bót, -ba: Kocsma, '-ba É. 9. Paróküi, '-ra É. A református lelkész lakása. 10. Templom, -ba A reformátusoké. 11. Buszmögáló. 12. Kultúrház É. 13. Tanács, -ra: Községház É. 14. Árpád utca [~] U. 15. Cögöléd, -be: Cögölédpuszta [SC2—6: Czegléd Akv. 1735—1756: Zigelet, Zigeled, Czigelet, Czegeléd Akv. 1747—1800: Czegléd, Czigléd, Cziglid, Czögled, Czégled, Czigled K9: Czeglédi Puszta Hnt, Bt, MoFnT2: Ceglédpuszta (Arany János út)] Pu, Lh. A középkori település neve Cegeléd volt. Lásd: Csánki 2: 599. A török hódoltság alatt valószínűleg elnéptelenedett, de a 17. század végén újra lakott település. Lakói magyarok; csak a 18. század végétől tűnt fel egy-egy német család. — 1930-ban 49 magyar anyanyelvű lakója volt. 16. Kultúrház É. 17. Iskola, '-ba É. 18. Kocsma, '-ba É. 19. Gémöskut Kút. 20. Intézőház É. Az egykori uradalom gazdatisztjének a lakása volt. 21. Nagy-cselédház É. 22. Kőrisösi-dülő S, Ds, sz. A szomszédos somogyhatvani rétben egy kis kőrisfa erdő van. 23. Vizes-árok Vf. Nedves, csapadékos időben van benne víz. 24. Potosfai-dülő : Patosfai-tábla [MoFnT2: Patosfai-dűlő] S, sz. A patosfai határnál. 25. Patosfai ut Földút. 26. Cögölédi-erdő S, e. Cegelédpusztához tartozott. 27. Főső-erdei-dülő S, sz. 28. Temetöí-dülő S, sz. A cegelédpusztai temető mellett. 29. Cögölédi-temető Te. 30. Házhejek Házhelyként kimért parcellák. Egy részükre már építettek. 31. Halastó Tó. 32. Ásó-erdei-dülő S, sz. 33. Cögölédi-legelő S, 1. 34. Közös, -be S, sz. 35. Kettes-halastó Tó. 36. Lajosházi-dülö S, sz. A szomszédos Lajosházapuszta területével határos. 37. Cögölédi-rét S, Mf, r. 38. Hoszszu-tó [Bt, MoFnT2: Merenyei-víztároló] Tó. A rét egy részén duzzasztással víztározót létesítettek. 39. Tói-legelő Mf, S, 1. 40. Halastói-dülő S, enyhén lejt DNyra, sz. 41. Hatfani-dülő Ds, sz. A szomszédos Somogyhatvanról. 42. Irtási-dülő S, sz. 43. [K14: Cseri vagy Kopolás]. 44. Cseralja [K9, 12: Cser allai K14: Cser28 B írurwa földr. nevei I. 433