Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

I. Bevezetés (Pesti János)

Baranya megyének a 17. század végi népességére vonatkozólag Taba István (Baranya megye népessége a. XVII. század végén, Pécs 1941.) és Kováts Zoltán (Somogy megye népessége a XVII—XVIII. század fordulóján. Kaposvár 1969.) alapvető tanulmányain kívül Nagy Lajos dolgozata (Baranyai Helytörténetírás 1978:15—55) és Taba forrásául is szolgáló összeírások (Bm. L. ö. 2—4.) szolgáltattak adatokat. A török alatt pusztává lett vidékeken a 18. és 19. század folyamán létesült falvak és kisebb települések benépesedésére, illetőleg a már kialakult települések etnikai, nemzetiségi átalakulására a következő források adatait vetettük egybe: 18—19. századi összeírások (lásd rövidítések BC5—8, és SCI—10); a pécsi egyházmegye Schematismusai (rövidítések: SchQl—9); Acsády Ignác: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. 1920—21. Budapest 1896; Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939; Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis, Tom. II—IV. Quinque-Ecclesiis 1876—1880; Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Baranya, Somogy. Budapest, 1938, 1939; a Baranyai Helytörténetírás köteteiben lévő nemzetiség- és népesedéstörténeti vonatkozású tanulmányok. Felhasználtuk még a „Baranya megyei feudáliskori összeírások mutatója 1711—1752" c. Bm. L. segédletet. Összeállította: Törtely Károlyné 1973. — Főleg Nyugat-Baranya területére vonatkozólag számos plébániai anyakönyvet vizsgáltunk végig. így helyszínen tanulmányozhattuk Lad 1740-től, Somogyhárságy 1779-től, Kétújfalu 1803-tól, Szigetvár 1696-tól, Mozsgó 1764-től, Szentlászló 1789-től, Ibafa 1803tól, Szentlőrinc 1720-tól és Gödre 1745-től vezetett anyakönyveit. Az illetékes plébános urak előzékenységéért ezúton is köszönetet mondunk. Felsőszentmárton 1789-től és Bogdása 1747-től vezetett anyakönyveit Boros Gyevi László felsőszentmártoni plébános jegyezte ki részünkre. — A Bm. L.-ban őrzött ún. Krisztics Kartotéktár lapjai alapján hasznosítottuk Pesty Frigyes és Hatos Gusztáv adattárának népesedéstörténeti adatait. A kartotéktár statisztikai lapjain az 1869-től 1930-ig terjedő évek vallási és nemzetiségi statisztikáját összegezve találjuk. A II. világháború előtti háromnegyed évszázad feldolgozása ennek alapján történt. A Baranyai délszlávok történetéhez Sarosácz György tanulmánya szolgált alapul. (Sarosácz György: „Magyarország délszláv nemzetiségei" in: Népi kultúra — népi társadalom VII. 369. Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.) Népesedéstörténeti összefoglalóinkat az 1930. évi népszámlálás (Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 83. kötet) adataival zártuk. A 2. világháborút követő évek nagyarányú népesedéscseréjét, a kitelepítések és betelepülések történetét nem érintettük. Helyettük összegezésül elégnek tartottuk az 1970. évi állapot statisztikai adatainak közlését. Ehhez az A baranyai nemzetiségekről c. tanulmánykötetből (Szerk.: Hoóz István Pécs, 1977.) „A népesség megoszlása községenként" c. táblázat számadatait közöljük. A táblázatban szerepel a lakosság bevallás szerinti és minősítés szerinti nemzetiségi hovatartozásnak a számadata. Mi a minősítés szerinti számadatokat használtuk fel. Ritkán a bevallás szerinti adatot fogadtuk el, de erre minden esetben külön is felhívtuk a figyelmet. A Hoóz-féle számadatok nem mindenütt egyeznek meg a Hnt (1973) adataival. Forrásaink a különböző nemzetiségeket többféle elnevezéssel említik. így szerepelnek az efféle megjelölések: Rác (rascianus) tót (sclavus), sváb (svevi), görög (graeci) bosnyák, oláh, szerb, bunyevác, sokác, cigány, zsidó stb. Feldolgozásunkban mindenütt a forrásokban szereplő népneveket (etnikai csoportok nevét) vettük át. Az 1970-es adatoknál a magyar, német és délszláv minősítéseket használtuk.