Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Koszideri időszak

portos temetőszerkezet megjelenése, s természetesen a kerámiaformák változása indokolják az ú; fázis különválasztását. A változásnak itt is, bizonyos fokig külső okai lehettek. Valószínű, hogy a Gyulauarsándi kultúrát ért, Erdély-felől jövő támadás elől rejtették földbe az ún. Hajdúsámsoni típusú kincsleleteket (Apa, Gaura, Szilágysomlyó, Szeghalom stb.). Ezzel hozható összefüggésbe a Felsőszőcsi-kultúra kialakulása, részben éppen gyulavarsándi népelemekből, s természetesen a már idézett belső változás is a Füzesabonyi kultúra területén. A kétirányú események hullámai természetesen K-Ny, iletve ÉNy-DK irányban, a Duna-medence központjában éreztették leginkább együttes és áttételes hatásukat. A Füzesabonyi leletek feltűnése a Dél-Tiszavidéken, a vatyai és magyarádi törzsterületen, mindenképpen ezt bizonyítják. Ebben az új történeti helyzetben, vagyis időszakban, amikor a középsőbronzkori kultúrák belső politikai életében minden, etnikai összetételükben, szinte semmi sem változott, ekkor alakult ki az a sajátos bronzművesség, amelyről a periódus, összefoglaló nevét is kapta a kutatásban. Az említett kultúrák legfiatalabb időszakában a koszideri bronzművesség típusai, - jórészt helyi formákból táplálkozva, - általánosan elterjedtek, s a korszakot lezáró Halomsiros támadás idején, kincslelet-horizont formájában földbekerülve megadják a korszakváltás terminus ante quem-jét is, az ie, XIV. századon belül. A Koszideri időszak belső képének, illetve az azt lezáró Halomsiros támadásnak egyik vitaproblémáját kell még említeni, amely területileg DNySzlovákiát és az É-Dunántúlt érinti. Az említett területen, - a már idézett események hatására a koszideri időszakban, kialakult egy olyan sajátos emlékanyagú kultúra, melynek népi alap'át a Magyarádi lakosság és a felbukkanó füzesabonyi elemek képezték. (Dolny Peter típusú lelőhelyek.) A szlovák kutatás ezt az emlékanyagot Közép-Duna vidéki Halomsiros kultúrának nevezi, annak ellenére, hogy a területen megtalálható az etnikusan és anyagában is új, Reinecke B. B2 periódusra datálható halomsiros leletanyag (Szomolány, Szálka). A meghatározóan magyarádi vonású és koszider fémeket használó népességet a magyar kutatás a Magyarádi kultúra Dolny Peter-i íázisaként tartja számon, véleményünk szerint, az események logikai szempontjából nézve is helyesen. A fázis életét itt is koszideri típusú kincsek földbekerülése jelzi (Dunajska Streda, Kamendin, Mala nad Hronom, Vyskovce), a Halomsiros kultúra támadásakor. * * * Szeremle csoport A Bánátban és az Alduna vidékén már a múlt században előkerültek a jellegzetes mészbetétes díszítésű kerámialeletek, a csoport tipológiai meghatározói. A Dunántúl és a délvidék kulturális kapcsolatai tehát e rokon-