Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Középső bronzkor

időkben, éppen a szlovák és osztrák kutatás, a korábban liztenkerámiás lelőhelyekhez tett leletegyütteseket, fiatalabb időre datálta, nevezetesen a középső bronzkor végére, így ezek genetikai szerepe a kérdéses Korai mészbetétes - tokodi és nagyrévi csoportoknál kiesett. A tekercselt pálcikás mészbetétes díszítési mód dunántúli megjelenését ezek után elsősorban a Cseh-Morva-Szlovák területek felől lehet majd feloldani, szoros összefüggésben a szlovákiai Nitra csoport kialakulásával és esetleg közvetítésével is. Továbbra is problematikus az ÉNy-dunántúli területek korabronzkori előzményének, illetve a korai mészbetétes kerámia kialakulási körzetének pontos meghatározása. Az események kiindulási területe minden bizonnyal a Kisalföld és a Ny-Dunántúl lehetett. Az Alpok keleti nyúlványain és a Fertő-tó vidékén a korabronzkor második felében, a Harangedény kultúra csoportjai éltek. DK-felől talán a Rába-vonaláig, - minden bizonnyal nem túl sűrű települési számmal, - a Somogyvár-Vinkovci kultúra peremterületi népessége élt. K—Ny-i irányban a Duna mentén eljuthattak a Makó csoport kisebb egységei is egészen a Kisalföldig. Itt érhette a területet elsőként, észak felől, a tekercselt pálcikás díszítési technikát ismerő szlovákiai népek hatása is. Ez a terület lehetett tehát a jellegzetesen nagyállattartó, gödrös telepeken élő mészbetétes edények népe, korai fázisát kialakító népesség bölcsője és kiindulópontja, egyrészt a Balaton-felvidék, másrészt a Duna mentén kelet felé. A korai mészbetétes kerámia kialakulási idejét, a tokodi csoport, a hatvani kultúra és a nagyrévi kultúra kronológiájával teljes szinkronban, a korai bronzkor végére datálhatjuk, ie. 17001650 közé. A korai fázis további sorsát a Dunántúlon, már a mészbetétes edények népe két etnikai csoportjának kiformálódásában, illetve a nagyrévi környezetből a kialakuló vatyai kultúrában követhetjük. Ez az időpont már a közép-európai kronológia szerint a Reinecke B Al. fázis kezdetével azonosítható. Mészbetétes edények népe, dél-dunántúli csoportja A korai mészbetétes kerámiás fázisból kialakult két karakterisztikus etnikai csoport elterjedését, ma több, mint 500 lelőhely segítségével körvonalazhatjuk. Éppen a már megfelelő lelőhelysűrűség és a földrajzilag jól tagolt dunántúli táj teszik lehetővé, hogy a két csoport elterjedési körzeteit, a szokásosnál finomabban, egészen a lokális csoportok szintjén lehet behatárolni. A dél-dunántúli csoport elterjedési határait ÉNy-on a Balaton, ÉK-Kfelé a Sió és a Duna vonala. Délen a Dráva jelentették. Ezen a földrajzi zónán belül, jól megfogható lakatlan és természet földrajzi okoknál fogva indokolt üres sávok választják el a ma ismert 3 lokális csoport szálláskörzetét. Az S/l nevű csoport a Kapos-Koppány-Sió völgyeiben települt, az S/2, lokális csoport a Pécstől délre eső lankás vidéket szállta meg, míg az S3, egység a Duna-Dráva szög síksági területén lakott. (S = Dél) 6 „Baranya az őskortól" Sl