Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Középső bronzkor

Anyagi kultúra - kerámiaművesség A korai fázis kerámiaművességének képe alapvetően meghatározója a későbbi klasszikus észak- és dél-dunántúli mészbetétes edények csoportjaitól való különválasztásnak. A kerámiaművesség kulcsa az eredet kérdésének is. A kerámiát 6 fő típusba sorolhatjuk; Urnák, nyújtott gömbtestűek, vagy oválisak. A nyak vagy rövid, ívelt kihajló, vagy tölcséres. Fazekak, leggyakrabban nyújtott ovális, illetve hordótestűek. Nyakuk enyhén kihajló vagy tölcséres. Ismert a fordított csonkakúpos testű és a behúzott szájú, hordótestű fazékforma is. A fazekak egy részénél a nyakat és vállat széles szalagfül hidalja át. Tál, tölcséres nyakkal, kettős kónusú testtel. Bögrék, általában egy típus variánsai. Nyakuk ívelt vagy tölcséresen kihajló, testük nyomott gömbtest. A szalagfül általános a perem és a váll között. Igen ritka típus a kicsiny pohár, ismert kerámiakészítmény még a szűrőedény, az agyagkarika és az orsógomb. A kerámia legjellemzőbb és az eredet szempontjából is fontos díszítőmotívuma a mészbetétes tekercselt pálcikás díszítés. Torma István megfigyelése szerint ez a technika később csak a mészdíszítés ágyául szolgált. A házikerámia általános díszítése a karcolás és seprűzés. A mészbetétes kerámia népének korai fázisában önálló bronzművességet ezideig nem ismerünk. A kerámia formáinak és díszítésének kapcsolatai egyrészt, a helyi őslakos Somogyvár-Vinkovci kultúrában, mint előzményben, másrészt a Dunántúl más párhuzamosan élő, elférő kulturális környezetű népcsoportjainál kereshetjük. A karcolt és seprűs díszítésű házikerámia, illetve az urnák között a tojástestű, ívelt kihajló nyakú variáns, a hordótestű és kihajló nyakú fazekak, illetve a fordított csonkakúpos variánsok, kivétel nélkül a helyi Somogyvár-Vinkovci előzményekre utalnak. Hasonló kerámiaformák találhatók a kelet felé szomszédos, ugyancsak előzményként számításba jöhető Makói csoportnál is. Az élesen tölcséres nyakú urnák és jellegzetes kisbögrék, a rajtuk jelentkező tekercselt pálcikás mészbetétes vagy vastagabb vonalköteges-mészbetétes díszítéssel, a Dunántúl korai bronzkorának végén, párhuzamosan a mészbetétes edények népe korai fázisával, más kulturális együttesekben is feltűnnek. Ez a jellegzetes leletanyag és díszítési mód, meghatározója lesz a Duna mentén kialakult Tokodi Csoportnak és a Nagyrévi kultúra legfiatalabb fázisának a K-Dunántúlon, illetve a Mezőföldön. Ezt az együttest nevezte és még részben nevezi is a magyar kutatás e

9y ága, Kisapostagi kultúrának, e munka szerzője viszont a Nagyrévi kultúra Szigetszentmiklós-kisapostagi csoportjának, mely a vatyai kultúra kialakítója lett. E jellegzetes technika és díszítési mód eredetét a magyar kutatás általában a keleti eredetű Litzenkerámiából származtatta. Sajnos a legutóbbi