Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Korai bronzkor

a területen viszont, ahol a Somogyvár-Vinkovci kultúra a vucedoli csoportra telepedett rá, még az azonos helyen felépülő új település sem veszi át a teli-formát (Zók-Várhegy). Egy település belső képét, szerkezetét, egyelőre csak a nagyárpádi ásatás adataiból rekonstruálhatjuk. A három oldalról természetes lejtővel védett dombtetőn épült falu, határozott rend szerint épülhetett. A háromszögű plató csúcsán, a falutól jól elkülönülten, sőt árokkal elválasztva, kisebb ún. „belsővár" helyezkedett el. Ennek területén nagyméretű, földbemélyített, döngölt agyagpadlójú épületek álltak. A háromszögű domb formájának megfelelően, a hátrafelé egyre táguló terű falu egy hosszanti tengely, vagy főutca mentén települt. A 3-4 méter széles, letaposott járószintű út két oldalán épültek a kisebbméretű földbemélyített lakóházak. Ezek többnyire téglalap vagy négyzet alakúak voltak, cölöpön álló egyszerű sátortetővel. Méretük 10-15 m

2 körüli. Egy-egy lakóházhoz több, csoportba rendezett melléképület, kerek méhkasalakú verem, illetve szabadtéri tűzhely és néhány agyagkitermelő gödör tartozott. A falun végigvezető utca, az árokkal elkülönülő „belsővár" előterében nagyobb térré szélesedett. A tér két oldalán egy-egy 30-40 m

2 nagyságú, földbevájt nagyméretű épület állt. Ezekben tűzhely nem volt, töltelékföldjükben viszont igen sok leletanyagot találtunk. Feltehetően valamilyen közösségi funkciót szolgálhattak ezek az építmények. Az épületek omladékai között előkerült nagy mennyiségű kerámia mellett, az életmódra adatokat nyújtó állatcsontanyag, jelentős mennyiségű csont eszköz és szerszám, illetve több veremben égett gabonamaradvány is előkerült. A gabona mellett az agancskapák és különböző földlazító csontszerszámok nagy száma, a földművelésnek a rézkorhoz képest megnövekedett jelentőségét bizonyítja. Az állatcsontanyag, a vadászott és tenyésztett egyedek arányát tekintve, már az állattartás elsődlegességét mutatja. A háziállatok között legnagyobb számban a szarvasmarhát, majd a sertést, juhot és kecskét tartották. Ismert volt a ló is a telepen és természetesen a kutya. Temetkezés A Somogyvár-Vinkovci kultúra népének temetkezési szokásait, mind a mai napig alig ismerjük. Egyetlen hiteles temető sem került elő a Dunántúl területén. A valószínű temetkezési módra elsősorban Bóna István kutatásai alap;'án következtetünk, a már említett „somogyvári típusú" leletek meghatározása kapcsán. A szerbiai Belotic-Bela Crkva-i halomsírok zsugorított csontvázas temetkezéseinél talált kerámialeletek szoros rokonsága arra enged következtetni, hogy a Dunántúlon is számolhatunk hasonló rítusú temetőkkel. Bóna István e körhöz sorolja a gönyüi valószínű sírleleteket és a Neusiedl am See lelőhelyen feltárt I. sírt, amelyben egy 2 méter magas és 5 méter átmérőjű halom alatt, egy zsugorított csontvázas rítus szerint fektetett fiatal nő feküdt. A csontváz melléklete három jellegzetes Somogyvár-Vinkovci típusú edény és egy arany karika volt.