Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

- A kultúra aszódi telepén a csőszhalmi, illetve a herpályi csoporttal való kapcsolat is megfigyelhető. Ezek alapján tehát úgy látszik, hogy a tiszai és herpályi csoport KeletMagyarországon, s a Lengyeli kultúra a Dunántúl területén, illetve már a Dráva-Száva közben, egyaránt a Vinca Kultúra hatására, különböző alaplakosságból, azonos időben, e népesség történetének B2-C periódusa fordulóján alakulhatott ki. 2. A Lengyeli kultúra késői időszakának csupán körvonalait ismeri még a magyar kutatás. A leletanyag néhány tipológiai vonása, több közvetett topográfiai és stratigráfiai adat alapján, több lelőhely már e periódusba sorolható. Ezek a következők: Szob, Somodor, Lébény, Zalavár, Vonyarcvashegy és Zengővárkony egy része. Az emlékanyagban a korai időszakhoz képest néhány fontos változás figyelhető meg. A csőtalpas tálak profilálatlanok, gyakran a talpak harangszerűek. A csészék hármas tagolása élesebbé vált ebben az időszakban, alsó részük homorúan ívelt. A díszítések közül teljesen eltűnt a korai időszakra jellemző karcolt minta. A bütykök mérete megnőtt, illeszkedésük az edény oldalához durva. Jellemző a felfelé álló, völgyeit, háromszög alakú bütyök, mely korábban ismeretlen volt. A festésben a fehér szín hangsúlyosabb lett, önállóan is megjelenik az edényeken. E periódus időrendi helyzetének meghatározását csupán néhány adat támogatja megnyugtatóan. Negatív támpontként említhető, hogy a korábbi vincai elemek ebben az időszakban már eltűntek a lelőhelyeken, s a klasszikus tiszai kapcsolatok sem figyelhetők meg. Fontosnak mondható és ezzel az időmeghatározással összevág a késő lengyeli anyag kapcsolata a Tiszai kultúra második, ún. átmeneti periódusával. Ezek szerint tehát a kultúra késői periódusa a Vinca D időszakával párhuzamosítható. A Lengyeli kultúra végét jelentő történeti események ma még feldolgozatlanok a Dunántúlon. A lengyeli leletek bizonyos hatása a Balatoni csoport anyagában követhető. Lelőhelyek jegyzéke LENGYELI KULTÚRA 1. Ág - Telepre utaló adattal rendelkezünk a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Adattárában. JPM. Régészeti Adattár: Ág/l. 2. Babarc - Mészáros Gyula 1952-es leletmentése nyomán telepről származó kerámialeleteket ismerünk a lelőhelyről. JPM. Ltsz: 58. 11. 1-23. 3. Bános - Telepről származó szórványok kerültek a pécsi városi múzeum gyűjteményébe. Ltsz: 307879. 4. Bár - Pusztai Rezső utal, egy közelebbről ismeretlen helyű településre. PUSZTAI 1950. Kézirat. 5. Belvárdgyula — Pusztai Rezső terepbejárásra hivatkozva említ telepet és temetőt a község területén. Leletanyag nincs. PUSZTAI, 1950. Kézirat. 6. Bikál-ÁG. telep - Telepről származó felszíni kerámíatöredékek kerültek a Janus Pannonius Múzeumba. Ltsz: 52. 18. 1-10. 7. Bóly-Sziebert-puszta - Papp László 1963-ban ásott az avar temető