Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A honfoglalás kora Baranyában
A magyar honfoglalás története Az Altaj hegységtől a Kárpát-medencéig húzódó területeken az egyes népek keletről nyugatra való elmozdulását szinte kivétel nélkül egy-egy keleten létrejött nomád állam nyugat felé való hódítása, ill. a hódítás elől kimozdult menekülők nyugat felé való áramlása okozta. A magyar honfoglalásnak - a magyarok Etelközből Kárpát-medence területére való áttelepülésének - több előidézője között a következő lényeges oka volt. Az Arai tótól délre fekvő államok 875 után a szamanida dinasztia uralma alá kerültek. 892-ben az uralomra jutott Izmael-ben Ahmed hatalmas hadjáratot indított szomszédai a sztyeppéi türkök, uzok (oguzok) ellen, akik legyőzésük után a tőlük nyugatra élt besenyőket támadták meg. A menekülő besenyők ugyancsak nyugat felé kényszerültek elmozdulni, s nyugati szomszédaikat a magyarokat támadták meg. E támadás elől lépték át a magyarok a Kárpátokat s foglalták el a hegyek közötti területeket. A besenyő támadás pillanatában (895) a dunai bolgárok is a magyarokra támadtak; ellenük a magyarok egyik hadseregét a bizánci politika már az előző évben bevetette. A IX században - mint már erről szó volt - Kárpát-medence a keleti frank birodalom, Morvaország és Bulgária közötti politikai vákum-terület volt. A honfoglaló magyarok így nem egy nagyhatalom erőibe ütköztek bele, mint korábban az avar birodalomba ütköző menekültek, ill. később a magyar államba beleütköző besenyők, uzok, kunok, akik mind felmorzsolódtak és töredékeik sorsa az alávetettség és nyelvi, kulturális beolvadás lett, hanem ezzel ellentétben olyan területre érkeztek, amely felett a Kárpát-medence peremén létező politikai hatalmak egymással is harcban álltak. E háborúkhoz a IX. század második felében (862, 881, 892) a magyarok haderejét is segítségül hívták, s ezel lehetőség nyílt a magyaroknak a térség földrajzi, politikai és katonai viszonyainak megismerésére. A magyar honfoglalás szerencsés kimenetelét tehát egy Kárpátokon kívüli politikai, katonai túlnyomás, ill. a Kárpát-medencén belüli katonai vakum egyidejűsége tette lehetővé. A besenyőktől űzött, bolgároktól oldalbatámadott magyarok nagy ember és vagyoni veszteségeket szenvedve érkeztek meg az új, végleges hazába. A magyar honfoglalás igaz történetét sajnos soha sem fogjuk megismerni. A kortárs bizánciak és nyugatiak előtt a rosszul indult és eredményesen sikerült honfoglalás történetének folyamata, részletei vagy nem is váltak ismertté, vagy nem tartották feljegyzésre méltónak. A szemtanúk elbeszélői - a regősök - valószínűleg pontosan megénekelték az eseményeket, s benne egy-egy kiemelkedő személy tetteit, de mikorra 150-300 évvel a történetek után a magyar krónikások írásban is feljegyezték e hagyományt, akkora az egyes történetek már annyira elszakadtak az egykori valóságtól, s kötődtek tévesen egy-egy korabeli középkori nemzetség egy-egy ősének haditetteihez, hogy a valóban megtörténteket több történész generáció munkája sem tudta tisztázni.
