Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A honfoglalás kora Baranyában

zös szókincse ott alakulhatott ki, - s az ilyen területen tehát, a később esetleg földrajzilag egymástól messze szakadt népek, adott történeti korban még együtt éltek. Természetesen a vizsgált növényfajok egyidejű egymás mellett élése az éghajlati viszonyoknak megfelelően állandóan változik, ezért a finn-ugor, majd később az ugor népek együttélésének idejére jellemző fajtaelterjedési határokat kell figyelembe venni. Egyéb, itt nem részletezhető természettudományi és nyelvészeti megfontolások, érvek alapján valószínűsíthető, hogy az ugorok, vagyis a magyarok és obi ugorok (vogulok és osztjákok) elődei az i. e. III. évezred vége és az i. e. I. évezred közepe előtti időben a finn-ugor nyelvcsalád által lakott terület legkeletibb részein, az Urál hegység keleti oldalán lakhattak, s a későbbi eseményekből következtethetően a magyarok ősei az ugorok lakterületének legdélibb részein élhettek. A magyar nép elődei azalatt az idő alatt, míg az ugor ősökkel együtt a ligetes sztyeppvidéken éltek (i. e. III. évezred vége - i. e. I. évezred közepe), majd a tőlük való elválás után, egészen az írott forrásokban való megjelenésükig, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A halászattal - vadászattal foglalkozó finn-ugorok közül kiváló ugorok fokozatosan tanulták meg a földművelő-állattartó gazdálkodást, majd az ugorok közül kiváló magyarok az i. e. I. évezred közepétől fokozatosan és lassanként legeltető állattartásra tértek át. Az iu. I. évezred első felében az ekés földművelésben is jártasságra tettek szert. A finnugor ősökkel, majd később az ugor ősökkel való együttélés kora, ill. a rokon népektől való elszakadás utáni idők régészetileg a neolitikum, bronzkor és vaskor időszakának felelnek meg. Az ismeretanyag gyarapodás és az életformaváltozás hatalmas fejlődést jelentett számunkra. Ezen fejlődés ezen nyelvet sem hagyta érintetlenül. A magyar nyelv őrzi szókincsében azokat az indo-európai, iráni, bolgár-török szavakat, melyek egykor az új, fontos, termelési, gazdálkodási ismeretekkel együtt váltak a nyelv részévé. A honfoglaló magyarok elődei a sztyeppeterületre való kisodródás után több száz évet töltöttek török, iráni, bolgár-török nyelvű népek környezetében s az idegen nyelvekben ismert nevünk (Hungarus, Ungarn, Hongrois, Vengri) tanúsága szerint - valószínűleg a vazallus népek sorában - az onogur bolgárok szövetségében éltek. Amikor a nyugati türk kaganátusból a türkök egy része kivált és nyugat felé vonult, s a VII. században megalapította a Káspi tenger és az Azovi tenger közötti területen a kazár kaganátust, a magyarok e kazár állam északkeleti peremén, kazár fennhatóság alatt álló vazallus néppé váltak. Ez a magyarázata annak, hogy a magyarok később több forrásban türk néven bukkannak fel. A kazár fennhatóság alatt alakult ki, teljesen türk kazár mintára a magyar vezetés kettős fejedelmi rendszere is, s mint ahogyan azt elsősorban a szókincs bizonyítja, sokat tanult a magyarság a kazár állam sok nyelvű népességétől a földművelés, állattenyésztés, ipar és kereskedelem terén is. A magyarok a kazár belháború kapcsán a IX. század első harmadának vége felé szakadtak ki a kazár államból. Ekkor csatlakozott a magyarok-