Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

pusú leletanyag előkerülésére (Mohács-Vízmű, Alsószentiván-Ángyihegy, Izmény-Hidas). Ezek között igen fontosak a bicskei sírleletek. Az új leletanyag jellegzetességei: tálak, csészék és bögrék éles válltöréssel, csőtalpak, kanellurás díszítés és a vörös festés. A Lengyeli kultúra kialakulását elindító leletcsoportot Bicske-Sopot típusnak nevezzük. Az új népelemek és az őslakos dunántúli vonaldíszes kerámia lakosság összeolvadásából bontakozott ki a Lengyeli kultúra, elsősorban Tolna-baranyai törzsterületen. Ha az átmeneti, kialakulási időszak néhány lelőhelyén túl a dunántúli lengyeli leletanyagot vizsgáljuk, egyrészt határozottan nyomonkövethető a származás vincai elemeinek jelentkezése, másrészt a kultúra belső periodizációját bizonyító vonások eltérései, a különböző lelőhelyeken. Ennek megfelelően a magyar kutatás a Lengyeli kultúrát korai és késői szakaszra osztja, a következő lényegesebb bizonyítékok figyelembevételével: 1. A korai időszakhoz tartozik a jelenleg ismert lelőhelyek legnagyobb része. A kultúra végleges elterjedési képe már ebben az időszakban kialakult. A korai időszak emlékanyagának különválasztásában igen nagy jelentősége van a vincai elemek jelentkezésének. A kerámiaművességben, tipológiailag Vinca-felé mutatnak a hengeres tömör edény talpak, a félgömb alakú kistálak és a palack alakú függeszthető edény modellek jelentkezései. A négyszögletes edények köre ugyancsak a Tiszai kultúrán kívül, a Vinca-Tordos lelőhelyekre vezethető vissza. A vincai elemek intenzív hatását mutatják a korai periódusban fellépő állat- és emberábrázolások különböző variációi is. Déli kapcsolatokra utal a gomba alakú edény, mely elsősorban a Butmir kultúrában ismert. E jellegzetességeken túl, a korai időszak emlékanyagának biztos különválasztását segítik bizonyos edényformák és díszítési módok kizárólagos jelentkezései, a lelőhelyek e csoportjánál. A kerámia egyik vezértípusában, a talpcsöves tálaknál e periódusban, csak a profilált tálrészű variáns ismert. A karcolt díszítések ugyancsak a korai időszakban ismertek, s egyben fontos bizonyítékai ezek a helyi tradíciók továbbélésének. A plasztikus díszítések között is megtaláljuk a korai időszak jellegzetességeit. E periódus díszítési módja a kicsiny kerek, vagy kúp alakú átfúrt bütyök is. A festésben a vörös szín dominál, s a késői időszakkal szemben a fehér szín önállóan sohasem jelentkezik. Csupán a kultúra ÉK-i peremterületein volt a fehér szín használata jelentősebb, sőt a feketét is ismerték. A korai időszak relatív és abszolút időrendjének és párhuzamosításának legfontosabb bizonyítékai, a környező csoportokkal kimutatható lelet-kapcsolatok és stratigráfiai adatok alapján határozhatók meg. - Az említett közvetlen vincai-elemek időrendi helyzete a Vinca B2 periódus utolsó időszakára tehető. - Az állatalakú edény és az emberábrázolások mélységi adata a Vinca Créteg aljára datálható. - Több lelőhelyen kimutatható a lengyeli és tiszai leletek közvetlen érintkezése. Eredeti tiszai importtárgyak kerültek elő a lengyeli lelőhelyeken (Aszód, Zengővárkony). Ezek az importáruk a korai periódus leletei között találhatók.