Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

A nagypalli 1. temető is csak részlegesen került feltárásra. 215 sírjának több mint negyven százaléka korabeli bolygatásnak esett áldozatul. A temető korai sírjai kiraboltak, a késői sírok érintetlenül maradtak. Ebből talán arra lehet következtetni, hogy a kirablás a késő-avarkori hatalomváltás időszakában következett be. A temető legkorábbi sírjai a temető nyugati oldalán, a legkésőbbi sírok a temető keleti oldalán fekszenek, ami a temető nyugatról kelet felé való betelepítését mutatja. A nagypalli I. temetőre a VIII. századi időszak tipikus leletanyagán kívül a koporsós temetkezések jellemzőek. A Pécsvárad-gőztéglagyár területén feltárt 30 sírós temetőt leletanyaga a késő-avarkor igen késői szakaszára keltezi. A temető 28. sírjának többszörös s-végű karikája is a temető IX. századi használatát mutatja. A romonyai I temető területén feltárt 238 sírral a temető nem került teljesen feltárásra, egy része a temető területén átvezető országút alatt pusztult el, más részein a feltárás valószínűleg nem érte el a temető szélét. A rendelkezésre álló adatok szerint a VIII. századi temető nyugat felől keleti irányba fiatalodott. A temető legérdekesebb leleteit a továbbélő rómaikori lakosággal való kapcsolatra utaló női ékszerek jelentik. Közülük a 82. sírban talált korongos fibula (kép) emelkedik ki. Ez a lelet a maga primitív bájával a bizánci magas művészet ruszticizálódásának folyamatát jelzi (vö. nagyharsányi fibulák!), a két keresztet vivő szentet a népi mester szinte már gyermekrajzszerű megfogalmazásában ábrázolta. A romonyai I temetőhöz 200-300 m-re fekvő romonyai II. temető területének is csak egy része került feltárásra, ez a rész az I. temetővel azonos korú. Vagy két egykorú település temetője kerülhetett egymáshoz ilyen közel, vagy egyazon településen élt két különböző (eredetű?) közösség temette halottait két külön temetőbe. - A temetőkhöz tartozó telep vagy telepek feltárásáig a kérdés eldöntetlen marad. A trank korszak A VIII. századi Európában az Ennsig terjedő késő avar állam a békés, nyugodt területek közé tartozott, az Enns és a Bécsi erdő közötti lakatlan gyepűvel Nyugat-Európa felé hermetikusan lezárt volt, annyira, hogy mai ismereteink szerint nyugat felé semmi kereskedelmi kapcsolata sem volt. Ugyanebben az időben, a VIII. század második felében Nagy Károly hosszú uralkodása alatt, a frank állam lépésről lépésre bekebelezte Európa elérhető részeit, s közeledett az avar állam határai felé is. A 770-es években a szászokat, 774-776 között az itáliai langobard királyságot hódították meg a frankok s 788-ban már a bajor hercegséget is elfoglalták. Az avarok mint a bajorok volt szövetségesei, nemcsak szomszédai lettek, hanem ami még rosszabb, ellenségei is a félelmetes hatalmú frank államnak. A bajorok leverése után kialakult új helyzetben e korábbi szövetség - ha mindkét fél a békét akarta volna - nem kellett volna természetesen okvetlenül háborúhoz vezessen az avarok és frankok között. Az avarok már hosszú ideje békében éltek, az Enns és a Bécsi erdő közötti