Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

Keleti szláv edény a pécs-köztemetői 56. sírból ponthoz képest peremkerület volt, így nyilvánvaló, hogy e területre a kagán a csatlakozott, vagy erővel csatlakoztatott, de fegyveres szolgálatra kötelezett segédnépeket telepítette le. A bizánci háborúkban szerzett értékekkel, ill. a bizánci katonai segélyekkel fémjelzett avar aranykorra talán éppen ezeknek a segédnépeknek a temetőben megfigyelhető gazdagsága a jellemző, hisz ha a segédnépek ekkora értékeket voltak képesek megszerezni, akkor az államalkotó avaroknak jóval nagyobb rész juthatott a zsákmányból. Táblázatunk (361. old.) Baranya összes lelőhelyét magában foglalja, feltüntetve, hogy egy adott lelőhelyen a sírok mely időszakra keltezhetők. Természetesen a hiányosan megfigyelt sírok leletanyaga, vagy szórvány leletek elvben ugyanolyan értékkel jelentkeznek, mint a nagyobb, jobban megfigyelt temetők leletei. Ha valamennyi lelőhely teljesen feltárt lenne, akkor fenntartás nélkül hinni lehetne az adatoknak, sajnos azonban sok lelőhelyen viszont csak egy-két sír anyagát gyűjtötték össze, másutt viszont nagyobb temetőrészletek kerültek feltárásra. A temetők számbeli, korszakonkénti megoszlásában mégis valamilyen törvényszerűség figyelhető meg. Ha valamennyi baranyai temetőbe egyformán, az avarkor legelejétől a legvégéig temetkeztek volna, s a temetők területén egyformán a véletlen alapján tárnának fel sírokat, akkor a kora-, vagy közép-, vagy későavarkori sírok aránya - a véletlenszerűség törvényei szerint - egyforma lenne. A táblázat adatai azonban mást mutatnak.