Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

véső, stb.) a népesség földműveléssel és „kismesterségekkel" való foglalkozására utalnak. A nagyharsányi temetőben a 2. sír leletei (pápaszemes és lemezes csüngők) a VII. századi keleti szláv kapcsolatokra mutatnak, viszont a lakosság élénk kereskedelmi vagy kevésbé békés kapcsolatait a temető bizánci eredetű korongos fibulái, fülbevalói, csatjai bizonyítják. A Pécs-gyárvárosi temetőt az 1910-es évektől kezdve semmisítette meg a téglagyári munka, sajnos szinte minden régészeti megfigyelés nélkül. Csak a hatvanas évek elején nyílott mód - a temető legszélén - kisebb régészeti ásatásra. A régészeti gyűjteménybe került igen kevés lelet alapján a temetőbe a VI. század végén kezdtek temetkezni, s a régészeti ásatás adatai szerint a IX. század elejéig folyt a temetkezés. A csekélyszámú korai lelet (korongos fibulák, csatok, görög-betűs monogrammos gyűrű, kürtös-végű karperecek, fülbevaló formák, VII. század eleji bizánci érem-hamisítvány) alapján erre a temetőre is a VI. század végi, és VII. század eleji bizánci kereskedelmi áruk gazdagsága a jellemző. A pécsi-Köztemető területén századunk elején végzett ásatás és a hatvanas évek közepén végzett kisebb hitelesítő ásatás összesen egy 60 sírós temetőrészlet feltárását eredményezte. A temető e részébe, amint azt a régészeti kutatás megállapította, a VI. század végétől a VII. század közepéig temetkeztek. A régészeti emlékanyagban az általánosan elterjedt kora-avarkori jelenségeken (lovastemetkezések, stb.) kívül, bizánci eredetű leletek (kürtösvégű karperecek, fülbevaló, csatok, stb.) és két, egymástól teljesen elkülönülő leletcsoport jelentkezett együtt. A „keleti szláv" emlékanyagot a női sírok lemezes csüngői és a behúzott-szájú kerámia forma képviselte. A keleti szlávokról szóló egyik korai forrás említi, hogy a szláv asszonyokat férjük halálakor férjükkel együtt temették el. Talán ezzel a szokással volna magyarázható a temető három olyan sírja, ahol a női vázak ugyanazon sírgödörben a férfivázak baloldalán feküdtek. - A temető férfi sírjaiban a hosszú, egyenes kardok formái, tovább a lándzsák és nyílhegyek formái, valamint az egyik női sírban talált fésűtök a germán színezetű leletanyagot jelentik. - A jellegzetesen kora-avar, bizánci, „keleti szláv" és germán jellegű tárgyak - éppen a temető feltáratlansága miatt - nem teszik lehetővé eldönteni: tulajdonképpen melyik kora-avarkori ethnikum temetőjének kell tekinteni a Pécs-Köztemető-i avarkori temetőt. A kora-avarkori szebényi 11. temetőben 9 sír került feltárásra, közöttük két sírban, a halottal együtt a lovát is eltemették. Jellegzetesen kora-avarkori leletek (nagygömbös fülbevaló, szemes gyöngyök, hosszúfülű kengyelek, préselt lószerszámdíszek, karcsú, magas edény) a temető feltárt részletét a VII. század közepe előtti időszakra keltezik. A baranyai kora-avarkori temető esetében, részben a temetők feltáratlansága, részben a hirdi és kölked-feketekapui nagy sírszámú temetők folyamatban levő feldolgozása miatt s más, itt nem részletezhető régészeti módszerből fakadó nehézségek miatt a temetők, vagyis valójában a települések létrejöttének ill. megszűnésének pontos időpontját nem ismerjük, így nem tudjuk megmondani, hogy egy-egy temető VII. század első felében