Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

ellenére világosan látszik, hogy e temetőben 2 vagy 3 család (2 férfi és 3 nő) halottait temették el. A még így kirabolt formájában is gazdag kora-avarkori temetőben a férfi sírok jellegzetesen keleti eredetű tárgyai (csontoldalpálcás zabla, hosszúfülű kengyelpár, nádlevél-alakú kopja, keskeny erősítő csontokkal borított íj, nyílhegyek) mellett a férfi sírokban is megjelennek a bizánci csatok. A női sírokra és gyermeksírokra a kora-avarkorra olyan jellemző különféle eredetű tárgyak szinkretizmusa a tipikus: bizánci eredetű az ókeresztény pávamotívumos, monogrammos arany fülbevaló; az ezüst, kürtös karperecek, a monogrammos fejű ezüstgyűrűk; itáliai langobard eredetű az ezüstből öntött fibula; s a kutatás szerint déloroszországi szláv eredetű a lemezes trapézalakú ékszerforma. A cserkúti temetőben két alkalommal történt kisebb régészeti feltárás. A két feltárás helye közötti jelentős távolság alapján a temetőben esetleg ezer sír is lehetett, így a temető nagyságához viszonyítva a feltárt kb. 40-50 sír leletanyaga csak csekély betekintést enged. Jelenleg csak az állapítható meg, hogy a temetőből a keleti nomád eredetű tárgyak mellett itáliai eredetű langobard fibulapár,- alamann vagy bajor tausítozott övveretek; bizánci vagy bizánci hagyományok alapján helyben készült fülbevalók és karperecek; továbbá keleti-szláv ezüst lemezes ékszerek kerültek feltárásra. A temetőben megfigyelt jellegzetes temetkezési szokás: a sírok kővel való kirakása alapján feltehető a népesség késő-római eredete is. A még sajnos nem teljesen feltárt, de befejezetlenül is az eddigi legnagyobb sírszámú baranyai temetőt a hirdi homokbánya peremén tárták fel. A temetőben eddig 705 sír és 24 lósír került feltárásra. A VI. századtól a IX. századig használt temető korai szakaszában - az ásatásokat vezető régész előzetes jelentései alapján - a temető nyugati részén levő gazdag sírokból germán-bajor jellegű leletek is előkerültek. A temető kerámiaformái közül a kora-avarkori szürke bepecsételt típusok lényegesek. Az Óbuda (AQUINCUM)-Eszék (MURSA)-i rómaikori limesút mellett, a Kölked-i (ALTINUM?) római tábortól nem messze 1970-72-ben feltárt Kölked-Fekete kapui temetőben - az előzetes vizsgálatok szerint - a temetkezések a VI. század végén kezdődtek. A 180 m hosszúságban elnyúló, s 680 sírjával sem teljesen feltárt temető közelében 1972-ben megindult a temetőbe eltemetettek lakóhelyének kutatása. E munka befejezése előtt a település méretéről, szerkezetéről korai volna írni, egyelőre az állapítható meg, hogy a település a lakosság megtelepedett földművelő életmódjára utal. A házak a kelet-európai VI-VII. századi házformáknak megfelelően félig földbeásott földkunyhók voltak. A jelenleg szőlők alatt fekvő nagyharsány-szarkásdülői avarkori temetőben csak egy szőlőparcellán folyt ásatás. Az így korlátozott értékű adatok alapján is úgy látszik, hogy a temetőben már a VII. század közepe körül temetkeztek. A temető e korai szakaszának kiemelkedő művészi értékeit a görögfeliratos. Bizánci Birodalom területén készült arkangyal ábrázolásos szórványos korongos fibula és az 59. sír Szent Györgyöt (?) ábrázoló, ugyancsak bizánci eredetű korongos fibulája jelenti. A temetőben feltárt sarlók (25, 33, 57. sír) továbbá az 59. sírban talált famegmunkáló szerszámok (vonókés,