Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában
ezer solidust kitevő) aranytámogatás, segély fejében. A létrejött szövetségeknek megfelelően ezután az avar állam időnként fegyverrel támogatta a bizánci birodalmat a hol szövetséges, hol ellenséges viszonyban levő balkáni szlávok ellen. Ezek az időleges békék nem jelentettek természetesen lemondást Sirmium megszerzéséről, hanem csak a politikai húzd-meg, ereszd-meg játékban az ereszd-meg időszakokat. Baján 578-ban a bizánciaktól mesterembereket kért palota és fürdő építése céljából, majd azok elkészülte után csalárd módon, de igen politikusán ezekkel a mesteremberekkel építette meg azt a két hidat, mellyel a sirmiumi szigeten levő volt császárvárost viziúton elzárta a Száván hajózó bizánci hajóhad elől, s a várost ezután három évig tartó ostrommal és éheztetéssel sikerült is bevennie (582). Az avar területek közelében levő, s védelmi szempontból mindkét fél számára hatalmas erőt jelentő város elfoglalásával, majd az Avarország déli peremén levő másik erősség, Singidunum (Belgrád) 584-ben történt elfoglalásával megszűnt az a vaszély, hogy a bizánci birodalom ezeknek a megerősített városoknak a birtokában - kedvező nemzetközi erőviszonyok esetén - bármikor betörhetett volna az avar területekre, ahol a terület védelmét csak a mozgó, nomád hadsereg jelentette. A következő években az avarok kihasználva a két előretolt bizánci bástya, Sirmium és Singidunum elestét az egész Balkán félszigetet végigportyázták. Ellenállást csak az igen jól megerősített nagyvárosok tudtak, falaik védelmében, kifejteni. A kocka 591-ben fordult meg, amikor a bizánciaknak sikerült a keleti fronton a perzsákkal megkötniök a békét. Ekkor derült ki, hogy az avarok sikerei nem az avar - bizánci erőegyensúlynak, ill. a jó avar stratégiának és taktikának voltak köszönhetők, hanem annak, hogy a keletrómai birodalom katonai erőit a keleti front kötötte le s így a birodalomnak a Balkáni fronton csak a viszonylagos védelemre volt ereje. A bizánci támadások 593-ban indultak meg, s lépésről lépésre haladva először a Balkánon élő szlávokra, ma : d az avarokra mértek vereséget vereség után. 598-ban már Singidunumot is visszafoglalták, 601-ben pedig már a Dunától északra, a Bánátban, tehát avar földön folyt a háború. A bizánci seregek több győzelmet arattak; a csatákban Baján kagán több fia is elesett, s volt olyan eset, amikor maga Ba'án is csak üggyel-bajjal menekült meg. A háború az avar birodalom szívéhez közel folyt, az avar államot a gyors összeomlástól valószínűleg csak a Duna bal partján, ellenséges földön teleltetett, a győztes de rosszul fizetett bizánci sereg lázadása (602) mentette meg. A lázadást vezető Phokas megölette a császárt, amint az ilyenkor lenni szokott, a lehetséges vetélytárs, az avar háborúkban sikeres Priszkosz patrikiosz is áldozatul esett a belviszálynak. így a bizánci belső politikai problémák, majd az erre gyorsan felfigyelő perzsák támadása adta meg az avaroknak a lehetőséget a kedvező békekötésre (604), majd a békeévek alatt az újbóli megerősödésre. Az avar-bizánci háborúk kiújulására csak a bizánci-perzsa háborúk feléledésekor került sor, amikor az avar haderő egészen a Márvány-tenger mellett Herakleiaig hatolt előre (617).
