Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

harcmodort állította szembe a lassú, lovas, ill. gyalogos langobardokkal szemben. A Keletrómai birodalom talán még rosszabbul járt, hiszen a szövetséges, már kiismert, a hintapolitikával egyensúlyban tartható gepidák helyett egy új, hódításra éhes hatalommal került szembe, aki ellen - az ajándékba kapott - Sirmium nem jelentett semmiféle védelmet. Az új helyzetben a kezdeményező fél megint a langobard király, Alboin volt; felismerve, hogy Itáliában a gótok leverése majd a birodalom restaurációjára törekvő Justinianus tehetséges embere, Narses bukása után jó hódítási lehetőség kínálkozik. Látván tarthatatlan helyzetét Pannoniában, Alboin segítséget kért és kapott a „rokon" szászoktól. Ezt követően ismét egy igen furcsa szerződést kötött az avarokkal. E szerződés értelmében Pannoniát átengedte az avaroknak, azzal a - teljesen elméleti - kikötéssel, hogy ha nem sikerülne vállalkozása Itáliában, akkor kétszáz azaz 200 éven (!) belül visszajöhet népével az átengedett területre. Ebbe a második szerződésbe az avarok nyilván ugyanolyan szívesen, sőt szívesebben belementek mint az előzőbe, hiszen ennek értelmében teljesen ingyen kaptak egy egész országnyi területet. Ennek fejében viszont a langobardoknak biztosították a békés elvonulást, s a langobardoknak így nem kellett Itáliába való elvonulásuk közepette egy esetleges hátbatámadástól tartamok. Gránát-berakásos, aranyozott ezüst fibulapár a Mohács — Farostlemezgyári langobard temetőből